Ez egy igazán tipikus kérdés, amit feltesznek „nem-szcientológus” emberek. Teljesen jogos kérdés, és ez szerintem úgy általánosságban igaz sok olyan kapcsolatra vagy csoportra, ami bár egyértelműen mérgező, a benne lévő illető viszont képtelen kilépni belőle, vagy ami még rosszabb: nem is akar.

Összeszedtem azokat az okokat, amik miatt valaki nem lép ki az egyházból a sok negatívum ellenére.

1. Kapott belőle pozitívumokat, ami túl erős(en él benne).

Ez főleg olyan régi emberekre igaz, akik nagyjából a kezdetektől benne vannak, vagy legalábbis nagyon korán ismerkedtek meg Magyarországon a szcientológiával. Akkoriban egy sokkal tisztább, sokkal barátságosabb és értékesebb valami volt. Inkább önfejlesztő csoportra hasonlított, mintsem egy fura, katonai/vallási szervezetre, mint amilyen most. Sokkal tisztább volt maga a technológia (terápiák és tanfolyamok) is. Értsd ez alatt azt, hogy az évek során maga a tudásanyag is rengeteget változott, és már tizedannyit sem nyer belőle az ember, és ehhez tegyük hozzá a sok negatívumot…

Mire gondolok konkrétan?

Pl. a kommunikációs gyakorlatokra (szaknevén „TR-ek”). Ezek olyannyira közkedveltek voltak, hogy meglepő módon nem egyszer nyilatkoztak róluk pozitívan szcientológiaellenes könyvek illetve egy film is. Vagy a tanulási módszertan. Ilyen még a korai Dianetika terápia, amely tényleg képes volt arra, hogy egy-egy komoly veszteséggel vagy épp félelemmel teli eseményből lecsapolja a sok negatív érzelmet.

Nos, ha az ember valahová belépve ilyen ütős nyereséget kap, akkor onnantól fogva – és sok-sok esetben pontosan ez történik! – akár a porban lehet végighúzni utána, akkor is maradni akar. És akkor is, ha már soha többé nem kap megközelítőleg sem ekkora nyereséget, pozitívumot!

A morbid egyébként az, hogy az egyház jelenlegi vezetője módszeresen irtja ki a szcientológiából azokat a részeket, amelyek működőképesek és amelyek a tagoknak valódi, úgymond kézzel fogható nyereséget adhatnának. Hogy ennek mi az oka, nem tudom, talán csak valamilyen elmebaj.

2. A tapasztalt negatívumokat csak nehézségként éli meg az „úton”

Folytatva a fenti gondolatmenetet: sokszor a szcientológusok úgy vélekednek (tudom, nagy baromság), hogy azok a nehézségek, amik most vannak és amik érik őket, ezek a negatívumok, egyszerűen csak nehézségek, amik az „úton” találhatók. És úgy vélik valahogy, hogy ezek csak akadályok, hogy elérjék a Szellemi Szabadságot, amire vágynak.

Csak azt nem veszik észre, hogy ezeket a nehézségeket nem valami istenség vagy az univerzum vagy a sors vagy bármi ilyen pakolja oda, hanem az egyházban dolgozó hús-vér emberek, akik szándékosan vagy tudatlanul ártalmas döntéseket hoznak.

3. Kimagyarázás

Az egyházi emberek hajlamosak mindent megmagyarázni lehetőleg valamilyen misztikus, nem megfogható dologgal.

Egyébként ilyen formán a vallás nagyon „praktikus” terület, mert bármilyen misztikus dologra rá lehet fogni azt, amit emberek tesznek. Az egyik legjobb ilyen sztorim az volt, amikor anno a korábbi párom, aki az egyházban dolgozott, szeretett volna terápiába menni, mert nem érezte jól magát lelkileg. (Egyébként a szcientológia terápia ingyenes volt a munkatársaknak és rendszeresen elméletileg kellett volna ilyen ülésekbe menniük.) Volt egy munkatárs, aki azért volt felelős, hogy a dolgozók terápiás üléseit leszervezze. Hogy ki, mikor megy és kihez. Tök egyértelmű, gyakorlatilag ő döntötte el, hogy valaki mehet. De a páromat nem tette be, nem foglalkozott vele, mire ő megkérdezte, hogy mikor mehet. A válasz az volt, hogy a párom „nézzen rá”, hogy ő hogyan „vonzotta be” azt, hogy nem kerül be. Tessék? Ööö… izé. De hát ő az, akinek ez volt a feladata! Mint amikor valakit pofán vágok, majd mondom neki, hogy nézze meg, ezt hogyan vonzotta be. Aha. Ehelyett inkább jól meg kellene csapkodni, hogy életében ekkora idiótaság ne jusson az eszébe. Természetesen annak rendje-módja szerint leteremtettem az illetőt.

Ez a kimagyarázás olyan kicsit, mint amikor egy keresztény ember hisz istenben akkor is, amikor épp rákban meghal a gyermeke. Nem keres hibát a gondolatmenetben.

4. Leértékelés, érvénytelenítés

Itt egy tipikus hétköznapi példával élek. Amikor van egy házasság, ahol az egyik fél mérgező, az hajlamos a másikat addig leértékelni, hibáztatni, benne állandóan hibát keresni, érvényteleníteni a gondolatait stb., míg az illető el fogja hinni, hogy ő egy sz*r, neki csak ez jár. Ráadásul nem is fog kiállni a jogaiért.

A szcientológia egyházban ez rendre megtörténik. Engem az évek alatt újra és újra igyekeztek „megtörni”, hogy fogadjam el, hogy én „rossz” vagyok és dolgozzak rajta, hogy „jó” legyek. Ez a leértékeléses feeling folyamatosan ott van az egyházi légkörben.

Tehát sokszor a kilépés és bennmaradás kérdése nem ilyen fekete és fehér.

Kép: a Los Angeles-i szcientológia egyház felújítás utáni újranyitási ünnepsége 2010-ben