Egy kis aktualitás. „Szcientológus vagyok.” feliratú plakátok bukkantak fel Budapest szerte, és ezzel kapcsolatban írnék pár gondolatot.

Ez a plakát a Déli pályaudvar magasságában található egy villamosmegállóban. Direkt akartam lefotózni, mert olvastam, hogy ott is van egy, és időnként járok arra. Ami érdekes, hogy úgy elmentem mellette, mint szél, és ahogy láttam, mások sem igazán veszik észre. Vissza kellett mennem megkeresni, pedig tudtam, hogy melyik megálló. Nyilván egyrészt az emberek jókora százaléka a nagy reklámzaj miatt alapból kezd immunissá válni a reklámokra, másrészt igazából nem valami figyelemfelkeltő.

Írnám, hogy hálistennek, de igazából teljesen mindegy. Ezek a plakátok (mint ahogyan anno 10-12 évvel ezelőtt egy adó 1%-os óriásplakát kampány) inkább csak provokáció, mintsem valódi promóció.

A plakát, bár szép grafikai munka, nem igazán ütős. Az első dolog, amit észrevettem (és ahogy olvasom, másnak is feltűnt), hogy miért nem magyar emberek vannak a plakáton. Nem tudom, hogy létező emberek-e, vagy csak keresztneveket tettek oda, mindenesetre elég rosszul veszi ki magát Magyarországon az Elizabeth vagy a Joe. Így stockfotó feelingje van az egésznek. Vajon a magyar szcientológusok között nincs olyan, aki vállalta volna a nevét és a fotóját egy ilyen kampányban? Megértem, ha nem, mert  napjainkban a szcientológiának borzasztóan rossz a megítélése itthon. Bár gyanítom, más országban se sokkal jobb. És nem egy szcientológusról tudok, akinek a karrierjét rendesen visszavetette az, hogy köze van/volt az egyházhoz. (Olyat is sajnos, nem is egyet, ahol az egyház elég tevékenyen rásegített erre…)

A másik dolog, hogy milyen érdekes, hogy itt már nem erőszakolták rá a plakátra az angol elnevezést, és nem így szól a kiírás: scientologyst vagyok. Mert olyat már olvastam az angol megfelelők alapján (scientology – scientologyst), hogy scientology egyház, sőt, a legborzasztóbb a többes számú scientologystok szó. Jajj!

Ezzel szemben, ha átmegyünk az oldalra, ott már keverednek az angol és magyar megfelelők.

Üres reklámszövegek

Évek óta követem valamennyire a szcientológia egyház marketingjét Magyarországon. Meg igazából mivel korábban tag és munkatárs is voltam, azelőtt pedig pláne követtem.

Érdekes megfigyelni, hogy egyre inkább rámentek az egyházi/vallási vonalra és az üres PR-ra, ahelyett, hogy bármiféle kézzel fogható eredményt próbálnának megmutatni.

Mondjuk én eleve sosem értettem, hogy egy új vallásnak önmagában milyen létjogosultsága és értelme van. Az átlagember szerintem ateista, illetve egy réteg keresztény (vagy ahhoz hasonló, egyistenhit jellemzi a vallási irányultságát), így nem nyitott egy új vallásra vagy egyáltalán egy vallásra.

Ellenben egyre többen keresik a megoldásokat a létező, kézzel fogható, egyre súlyosabb problémáikra: pénz, stressz, drog, munkahely, házasság, gyerek, egészség stb.

Állítólag az egyháznak ezek mindegyikére kész megoldása van. Mégsem olvasom soha, hogy „Rendbetettük a házasságunkat a férjemmel a szcientológia technikái segítségével. Kiss Anita (38)” vagy „Teljesen leálltam a cuccról a szcientológia segítségével. Péter (19)” vagy „Sokat javult az anyagi helyzetem a szcientológia tanfolyamok elvégzése után. Kovács Dorina (32)”…

Miért érdekelne engem, hogy valaki szcientológus, ha vallási vonatkozásban nézzük? Miért lennék kíváncsi egy keresztényre, egy zsidóra, egy buddhistára vagy egy jehovára, vagy bárkire ilyen szempontból?

És miért váltanék vallást, ha már van egy? Írják ugye, hogy a szcientológia egyházban más vallásúakat is szeretettel látnak. Oké, de akkor meg miért érdekelne más vallás? Annyira zűrzavaros ez a dolog, amit ráadásul össze próbálnak mosni a Dianetikával, ami pedig teljesen az önfejlesztős vonal lenne... Nem is csoda, hogy az emberek még mindig ott tartanak, hogy igazából mi a szcientológia lényege...

Ellenben szeretnék javítani a házasságomon, az anyagi helyzetemen, a gyerekeimmel való kapcsolatomon, az egészségemen, a munkahelyi kapcsolataimon, csökkenteni az életemben a stresszt, kezelni bármilyen függőséget… és a többi.

Persze ezek sosem lesznek témája az óriásplakátoknak. Egyszerűen azért, mert a szcientológia egyház (az elmúlt több évtizedes tapasztalataim alapján) nem tud segíteni a hozzá fordulóknak ezekben a dolgokban. És ezt látom a szétmenő szcientológus pároknál, a betegeskedő szcientológusoknál, az anyagilag tönkrement vagy küszködő egyháztagoknál, a mindennapi stresszről pedig nem is beszélve, mert ezt igazán könnyű begyűjteni az egyházi vonalain nap mint nap.

Mire jók ezek a plakátok?

Röviden: hogy megmutassa az egyházi adományozóknak, hogy a pénzük „jó helyre” került. Ha hithű szcientológus vagy (elég morbid ez a megfogalmazás, mert a szcientológia pont nem a hitről szólna eredetileg), és sokat adományoztál, akkor melengeti majd a kis szívedet, amikor járkálva a városban itt-ott plakátba botlasz.

Hová visz a link, ami a plakáton szerepel?

Ami kissé humoros az, hogy az egyik böngészőm rögtön az angol nyelvű oldalt jelenítette meg, hiába a magyar URL-cím. Végül átkeveredtem a magyar verziójára. Mi fogad ott? Egy szedett-vetett oldal, ami tele van változó, besikló, eltűnő részletekkel (ami rendesen lassúvá teszi az oldalt), és mielőtt elolvashatnám, már el is tűnik. Ez korábban is jellemző volt a nemzetközi szcientológia oldalakra: nem egy manapság divatos, letisztult oldalra érkeztek a látogatók, hanem egy flash videós borzalomra. Ez lehet, David Miscavige hiperszuper számítógépén jól működött, de az átlag felhasználónál eséllyel nem fog.

Először egy ostoba hirdetés, ami szokás szerint nem szól semmiről (kik vagyunk, mit akarunk, a szcientológia válaszokat ad…) aztán töltsek ki egy személyiség tesztet (nem tudom, hogy egy személyiségteszt hogyan fér bele a nagyon tolt vallási imázsba… az önfejlesztésbe beleférne). Aztán javasolja, hogy menjek be a helyi scientology egyházba, és ismerjem meg az „embereiket”. Picit fura módon van fordítva…

De alatta ott virít azért az, hogy "scientologyistokat"... Ahh...

Azt gondolom – egyébként szakmabeliként – hogy ha ennyi pénzt költünk egy honlap aloldalának hirdetésére, akkor minimum az, hogy tökéletesre csináljuk, és legalább a fordításban következetesek vagyunk.

Apropó, pénzköltés!

Mennyibe kerülhettek ezek a plakátok és ki finanszírozta őket?

Egy frissen megjelent Névszava cikk azt írja, hogy városszerte 160 plakátot helyeztek ki. Ahogy nézem, ezek úgynevezett citylight plakátok, tehát nem a klasszikus óriásplakátok, amiket pl. út mentén látunk, hanem buszmegállókban, tereken található kisebb plakátok.

Utánanéztem, hogy nagyságrendileg mennyibe kerülhettek. Nyilván kaptak mennyiségi kedvezményt. Az ilyen plakátokat általában havonta cserélik, kíváncsi is leszek, hogy mi lesz pár hét múlva, amikor lejár a hónap. Van egy gyártási (nyomdai) költsége és van egy havi bérlési díja az adott plakáthelynek. A bérlés elég változó, mivel függ a forgalomtól is azon a helyen, ahol a plakát ki van helyezve.

Ha egy becslést végzünk, akkor nagyságrendileg 10 milliós költésről van szó…

De ki finanszírozta? Bennfentestől tudom, hogy a budapesti egyház küszködik, még a rezsit is nehezen fizetik ki, a tagok pedig már rendszeresen nem kapnak heti bért; tehát ő biztosan nem tudott ekkora költséget állni.

A cikkben le is írják azt, amit én is gondoltam: a plakátokat a nemzetközi egyház, pontosabban az egyház tagsági (adományozási) szervezete, az IAS pénzelte. IAS: Szcientológusok Nemzetközi Szövetsége. Ez gyakorlatilag az adományozókat fogja össze.

Tehát ez is megerősíti a korábbi gondolatmenetemet: ezek a plakátok valójában a tagoknak és az adományozóknak szólnak, nem pedig profi marketinges akció része.

A szcientológus is ember

A fenti cikk kitér arra, hogy az egyház szóvivője szerint azt akarták megmutatni ezekkel a plakátokkal, hogy a „szcientológus is ember”. Hm. Érdekes egy ilyen mértékű összeget rákölteni arra, hogy bemutassák ezt. És az is érdekes, hogy ezek szerint a szóvivő sem úgy gondolkodik, hogy ez gyakorlatilag egy reklámkampány, hogy minél többen akarjanak bemenni az egyházba tanulni vagy terápiát kapni. Tehát megint csak egy üres – és brutálisan drága – PR kampány, ami az egész egyház maga.

Ez egy igazán tipikus kérdés, amit feltesznek „nem-szcientológus” emberek. Teljesen jogos kérdés, és ez szerintem úgy általánosságban igaz sok olyan kapcsolatra vagy csoportra, ami bár egyértelműen mérgező, a benne lévő illető viszont képtelen kilépni belőle, vagy ami még rosszabb: nem is akar.

Összeszedtem azokat az okokat, amik miatt valaki nem lép ki az egyházból a sok negatívum ellenére.

1. Kapott belőle pozitívumokat, ami túl erős(en él benne).

Ez főleg olyan régi emberekre igaz, akik nagyjából a kezdetektől benne vannak, vagy legalábbis nagyon korán ismerkedtek meg Magyarországon a szcientológiával. Akkoriban egy sokkal tisztább, sokkal barátságosabb és értékesebb valami volt. Inkább önfejlesztő csoportra hasonlított, mintsem egy fura, katonai/vallási szervezetre, mint amilyen most. Sokkal tisztább volt maga a technológia (terápiák és tanfolyamok) is. Értsd ez alatt azt, hogy az évek során maga a tudásanyag is rengeteget változott, és már tizedannyit sem nyer belőle az ember, és ehhez tegyük hozzá a sok negatívumot…

Mire gondolok konkrétan?

Pl. a kommunikációs gyakorlatokra (szaknevén „TR-ek”). Ezek olyannyira közkedveltek voltak, hogy meglepő módon nem egyszer nyilatkoztak róluk pozitívan szcientológiaellenes könyvek illetve egy film is. Vagy a tanulási módszertan. Ilyen még a korai Dianetika terápia, amely tényleg képes volt arra, hogy egy-egy komoly veszteséggel vagy épp félelemmel teli eseményből lecsapolja a sok negatív érzelmet.

Nos, ha az ember valahová belépve ilyen ütős nyereséget kap, akkor onnantól fogva – és sok-sok esetben pontosan ez történik! – akár a porban lehet végighúzni utána, akkor is maradni akar. És akkor is, ha már soha többé nem kap megközelítőleg sem ekkora nyereséget, pozitívumot!

A morbid egyébként az, hogy az egyház jelenlegi vezetője módszeresen irtja ki a szcientológiából azokat a részeket, amelyek működőképesek és amelyek a tagoknak valódi, úgymond kézzel fogható nyereséget adhatnának. Hogy ennek mi az oka, nem tudom, talán csak valamilyen elmebaj.

2. A tapasztalt negatívumokat csak nehézségként éli meg az „úton”

Folytatva a fenti gondolatmenetet: sokszor a szcientológusok úgy vélekednek (tudom, nagy baromság), hogy azok a nehézségek, amik most vannak és amik érik őket, ezek a negatívumok, egyszerűen csak nehézségek, amik az „úton” találhatók. És úgy vélik valahogy, hogy ezek csak akadályok, hogy elérjék a Szellemi Szabadságot, amire vágynak.

Csak azt nem veszik észre, hogy ezeket a nehézségeket nem valami istenség vagy az univerzum vagy a sors vagy bármi ilyen pakolja oda, hanem az egyházban dolgozó hús-vér emberek, akik szándékosan vagy tudatlanul ártalmas döntéseket hoznak.

3. Kimagyarázás

Az egyházi emberek hajlamosak mindent megmagyarázni lehetőleg valamilyen misztikus, nem megfogható dologgal.

Egyébként ilyen formán a vallás nagyon „praktikus” terület, mert bármilyen misztikus dologra rá lehet fogni azt, amit emberek tesznek. Az egyik legjobb ilyen sztorim az volt, amikor anno a korábbi párom, aki az egyházban dolgozott, szeretett volna terápiába menni, mert nem érezte jól magát lelkileg. (Egyébként a szcientológia terápia ingyenes volt a munkatársaknak és rendszeresen elméletileg kellett volna ilyen ülésekbe menniük.) Volt egy munkatárs, aki azért volt felelős, hogy a dolgozók terápiás üléseit leszervezze. Hogy ki, mikor megy és kihez. Tök egyértelmű, gyakorlatilag ő döntötte el, hogy valaki mehet. De a páromat nem tette be, nem foglalkozott vele, mire ő megkérdezte, hogy mikor mehet. A válasz az volt, hogy a párom „nézzen rá”, hogy ő hogyan „vonzotta be” azt, hogy nem kerül be. Tessék? Ööö… izé. De hát ő az, akinek ez volt a feladata! Mint amikor valakit pofán vágok, majd mondom neki, hogy nézze meg, ezt hogyan vonzotta be. Aha. Ehelyett inkább jól meg kellene csapkodni, hogy életében ekkora idiótaság ne jusson az eszébe. Természetesen annak rendje-módja szerint leteremtettem az illetőt.

Ez a kimagyarázás olyan kicsit, mint amikor egy keresztény ember hisz istenben akkor is, amikor épp rákban meghal a gyermeke. Nem keres hibát a gondolatmenetben.

4. Leértékelés, érvénytelenítés

Itt egy tipikus hétköznapi példával élek. Amikor van egy házasság, ahol az egyik fél mérgező, az hajlamos a másikat addig leértékelni, hibáztatni, benne állandóan hibát keresni, érvényteleníteni a gondolatait stb., míg az illető el fogja hinni, hogy ő egy sz*r, neki csak ez jár. Ráadásul nem is fog kiállni a jogaiért.

A szcientológia egyházban ez rendre megtörténik. Engem az évek alatt újra és újra igyekeztek „megtörni”, hogy fogadjam el, hogy én „rossz” vagyok és dolgozzak rajta, hogy „jó” legyek. Ez a leértékeléses feeling folyamatosan ott van az egyházi légkörben.

Tehát sokszor a kilépés és bennmaradás kérdése nem ilyen fekete és fehér.

Kép: a Los Angeles-i szcientológia egyház felújítás utáni újranyitási ünnepsége 2010-ben

Az életem során elég sok szcientológust ismertem meg. Gyerekként és felnőttként egyaránt. Ebben az írásomban alapvetően a magyarokról fogok írni.

Mivel a szcientológia egyház elég zárt, és sok rossz hír terjed róluk, nehéz valódi képet alkotni arról, hogy milyenek maguk a szcientológusok. Mit csinálnak, mivel foglalkoznak, milyen korúak, milyen a személyiségük, tényleg ennyire őrültek-e, stb.

Elsőre azt mondanám, hogy a szcientológusok elég vegyes népség. Először is válasszuk szét azt a típust, akinek ez az élete teljes egészében e körül forog, tehát akik teljes időben az egyháznak dolgoznak. Ez ugye kétféle van: az egyik, aki a bentlakásos "szerzetesrendben", azaz a Sea Orgban dolgozik, a másik pedig, aki 30-40 órában egy hagyományos (azaz nem bentlakásos) egyházi szervezetben dolgozik.

Ezen kívül vannak azok, akik bár „kint” vannak, mégis a tanulásnak és a terápiára járásnak szentelik nagyjából minden idejüket a pénztermelő munkájukon kívül. Vagy épp az irdatlan pénzösszegekbe kerülő szolgáltatásokra próbálnak pénzt gyűjteni akár Magyarországon, akár külföldön (jellemzően Dániában és Angliában).

És ezen túl vannak azok, akik kevéssé ápolnak szoros kapcsolatot az egyházzal, időnként bejárnak, részt vesznek szolgáltatáson, esetleg alkalmanként önkénteskednek és/vagy rendezvényekre járnak.

Milyen korúak és neműek a szcientológusok?

Nemnél nem igazán tapasztaltam, hogy egyik vagy a másik felé húzott volna a mérleg nyelve. Kor: általános iskolás kortól (12-15 éves – itt csak azokat veszem bele, aki tudatosan azok, nem csak a szülők hordják be a szervezetekbe) egészen a legidősebb korig (akár 80 év fölött). Hogy melyik a jellemzőbb kor? Sokan vannak, akik 40-45 év felettiek, azok, akik már régóta megismerkedtek a szcientológiával és kitartanak azóta is. Ezek közül van sok munkatárs és Sea Org tag is. A sima szervezetekben tapasztalatom szerint viszonylag sok fiatal (18-25 éves) munkatárs dolgozik. Őket könnyű belelkesíteni és a szánalmasan kevés fizetés sem tántorítja el őket, mert egyrészt elhiszik, hogy lesz több (nincsenek ott sok éve, és nem látták a tendenciát), emellett sokszor tanulnak még, és szülők tartják el őket.

Mivel foglalkoznak a szcientológusok?

Ez alapvetően elég vegyes, de azok között, akik haladnak (nyilván, mivel irgalmatlan összegekre van szükség a szolgáltatásokhoz), sok az üzletember, cégtulajdonos, illetve tehetősebb szabadúszó, pl. ingatlanos, értékesítő, marketinges. Ők azok, akik meg tudják engedni maguknak, hogy befizessenek egy-egy tanfolyamot, képzési szintet (400-500 ezer forint darabja), vagy részt vegyenek terápián (egy kisebb csomag 1-1,5 millió forint). És ezek csak a magyarországi árak, márpedig ha valaki mindent szintet el szeretne érni a szcientológiában, arra csak külföldi egyházakban van lehetősége.

Van egy jókora réteg, aki külföldön él anyagi okok miatt. Sokuk egyszerű (szak)munkával keres pénzt. Pl. takarítás, lakásfelújítás, futárkodás. Illetve erre építettek fel kint egy kis céget.

Mivel ez a vallás vagy filozófia elég egyedi, így nyilván a gondolkodó, útkeresésben lévő vagy a nagyra vágyó embertípust fogja meg. Az egyszerűbb réteget (gondolok itt pl. egy hétköznapi pékre, bolti eladóra vagy épp egy titkárnőre) ritkán érinti meg. Emellett a munkatársak között rendre találkoztam a kifejezetten „buta” réteggel is, akiket a pénzkeresési lehetőség, netán nyugdíj kiegészítés vagy épp az ingyen lakhatás (Sea Org) vonzotta be. Sose értettem, hogy miért vesz fel az egyház ilyen embereket, akikre nem lehet építeni, akiket kínszenvedés megtanítani valamire. Annak idején egy tanfolyami gyakorlat keretében egy idő hölgy munkatárssal kerültem össze. Szegényke annyira alacsony értelmi szinttel rendelkezett, hogy nem tudott a kutya szóval egy mondatot alkotni egy tanulás-módszertani tanfolyamon. De olyan fiatal sráccal is találkoztam (munkatárs fia), aki szörnyű állapotban volt, mint egy (kissé) értelmi fogyatékos. Ezt szó szerint értsd.

Itt kiemelném, hogy mivel a szcientológia nagyon komoly összegekbe kerül (a teljes haladás, aminek része a külföldi szervezetekben történő „magasabb szintű” haladás is), az egész belekerül 100-150 millió forintba, így sokan tudatosan keresik azokat a munkaköröket vagy lehetőségeket, amiben sok pénz van. Ingatlanoznak, biztosítási ügynökök, vállalkoznak, sales-esek stb. Illetve külföldön dolgoznak. Ez magával hozza azt is, hogy jó részük brutálisan pénzéhes. Az, hogy az ember sokat kíván keresni, teljesen rendben lévő dolog, hiszen az élet nagyon drága tud lenni (ingatlanvásárlás, gyerekek iskoláztatása, nyaralás, tanulás, fejlődés stb.). De az már nincs rendben számomra, ha durván igyekszünk lehúzni a másikat. Sok szcientológus cégben tapasztaltam azt a fura ellentmondásos dolgot, hogy bár nekik maguknak borzasztó sok pénzre van szükségük a szcientológiában való haladásra, az alkalmazottaiknak nem szeretnek jó bért adni. Ami azért fonák dolog, mivel sokszor a szcientológus munkaerőt preferálják, és egy szcientológus haladni szeretne – tehát sok-sok pénzre van szüksége. Bicskanyitogatóan visszataszító hozzáállást tapasztaltam már nem egy esetben szcientológusoknál.

Milyen emberek a szcientológusok?

Van egy fontos pont. Mivel a legtöbb szcientológus végig akar menni a „szellemi szabadsághoz vezető úton”, amit ugye szerintük egyedül a szcientológia egyház kínál az egész univerzumban, így nagyon fontos számukra, hogy jó viszonyban tudjanak maradni az egyházzal. Mivel ha kegyvesztettek lesznek, meg kell állniuk a haladásban, sőt, akár egy életre is eltiltásra kerülhetnek. Ami a legrosszabb dolog ugye, ami velük történhet.

Nos, ezért mindig az egyház és az egyházi dolgok számukra a legfontosabb. És bár vannak máig kedves, jólelkű szcientológus ismerőseim, akikkel nem vagyok rossz viszonyban, mégis mindenkit tudatosan leépítettem, ami a munkát illeti. Nemcsak a pénz miatt, mert vannak, akiknél jobban lehet keresni, hanem azért is, mert mindig veszélyforrás az, hogy az egyház befolyásolja őket. Ha az egyház azt mondja rám, hogy „rossz vagyok”, akkor neki meg kell szakítania velem a kapcsolatot, de legalábbis nem dolgozhatok nála. (Ha „nagyon” rossz vagyok, amit úgy hívnak, hogy elnyomó vagy szcientológiaellenes személy, akkor ismerősi vagy baráti kapcsolatot sem ápolhatnak velem, különben a haladásuk bánja.) És sajnos nem egy szcientológust ismerek, akik más egyháztagokkal dolgoztak komoly üzleti kapcsolatban, és az illető az egyik pillanatról a másikra megszakította velük a munkakapcsolatot. Függetlenül attól, hogy az mennyire volt gyümölcsöző mindkét fél számára. Elég beteg dolog ez.

Szóval alapvetően addig jó szcientológusokkal kapcsolatban lenni, ameddig te is nagyon jó viszonyban vagy az egyházzal. Akkor barátságosak, segítőkészek, és sokszor tényleg jó velük lenni.

Egyébként sok esetben akik az egyházba járnak, igényük van a személyes fejlődésre, önfejlesztésre, és hajlamosak a másiknak segíteni. Egy nagyon jó közösség lehetne, ha maga az egyház nem ülne gyakorlatilag parazitaként rajtuk, aki megmondja, hogy miről, mit gondoljanak, hogy viselkedjenek, kihez hogy viszonyuljanak. Én annak idején, sok évvel ezelőtt, nagyon szerettem bejárni az egyházi szervezetekbe, mert az ottani emberek nyíltabbak, kedvesebbek, barátságosabbak, okosabbak, vidámabbak, segítőkészebbek voltak, mint a nagy átlag. Sajnos, ez a sok év alatt alaposan megváltozott, mert nagyon sokat változott az egyház maga is. Ma már sok szcientológus rossz lelkiállapotban van, a kedvességük, a mosolyuk, segítőkészségük pedig sajnos sokszor csak máz, nem őszinte.

Jelenleg van több szcientológus barátom, akik ugyanúgy kiábrándultak az egyházból (többségüket az egyház vetette ki magából annak ellenére, hogy kiváló munkát végeztek és jó hírét keltették az egyháznak a valóban segítő tevékenységeikkel). Nagyon jó emberek, és ha másért nem, azért örülök, hogy anno „beléptem”, mert megismertem őket. Ahogyan a páromat is. :)

Ismerj meg egy szcientológust – egyházi propaganda

Az egyház folyamatosan próbálja azt mutatni, hogy a szcientológia mindenkié, és a szcientológia alapelveit és technikáit sokféle ember alkalmazza sikerrel az életében a szobafestőtől és az anyukától kezdve a hegedűművészen át a menő üzletemberig.( https://www.scientology.tv/series/meet-a-scientologist/)

Nos, ez nincs így. Itt-ott elvétve igen, de általában nem. Sok esetben ezek az emberek alapvetően is sikeresek voltak. Eleve, ha nem vagy pénzes, akkor nem is tudod megfizetni a komolyabb szinteket (ma már a kevésbé komolyabbakat sem), és ki sem tudna derülni, hogy működőképes lenne-e vagy sem. Ha nincs pénzed, akkor bizony az egyházban sem lesz, mert sem képzést, sem terápiát nem tudsz majd vásárolni. Ha pedig munkatárs leszel, akkor megélni nem tudsz, és esélyesen terápiát vagy komolyabb tanfolyamokat se nagyon kapsz. :(

A durva az, hogy ezt alapvetően el lehetne érni. Tényleg van sok olyan adat és alapelv a szcientológiában, ami működőképes és hasznos, értékes. A tanulásmódszertan számomra ilyen. A kommunikációs gyakorlatok szintén. Az úgynevezett etikában is vannak értékes gondolatok és technikák (ezeket alaposan elferdítette az egyház az évek során, és a szöges ellentétjére használja fel). Gyermeknevelésben, párkapcsolatban, üzleti és adminisztrációs eszközökben és általános életvitelben is sokat tud adni. Én magam is nem egy dolgot használok, és valóban segít/segített már. De sajnos, a legfőbb vezető az évek során tudatosan teszi az egészet egyre értéktelenebbé, az anyagokat egyre zűrzavarosabbá, lecsipked belőle többet és többet. Ma már az egész tényleg csak egy mese, de néha már azon is túlmegy és egyenesen ártalmas.

Érdekes az is, hogy nem kevés magas szinten lévő szcientológust ismerek, akik ugyanúgy botladoznak az életben. Nem tudnak párt találni, a kölcsönkért pénzeket visszaadni, testi problémáik, betegségeik vannak. Sokuk egyáltalán nem őszintén jó kedvű. El vannak hízva, nem azt csinálják, amivel foglalkozni szeretnének és a többi. Ismertem olyan hölgyet, aki kiment külföldi szervezetbe elvégezni egy „Super Power” nevű eljárást, amiért nagyságrendileg 10 millió forintot fizetett. Nos, néhány évre rá lerokkant, és ma már menni sem tud rendesen. Ennyit a szupererőről. Szomorú ez nagyon.

Amikor kiléptem, ez egy kulcsfontosságú dolog volt: sorban megnéztem, hogy azok, akiknek töménytelen papírjuk van, hogy milyen elképesztő szinteket értek el, azoknak sokszor ugyanolyan emberi problémáik voltak, mint amilyen nekem, közönséges „halandóként”. Sőt, néha még az életem egyes területeit én ügyesebben kézben tartottam, mint ők.

Akkor mit is tud adni a szcientológia egyház azokért az irdatlan milliókért? Nos, nem sokat. Én sok szcientológust ismertem meg, de a PR kisfilmekben bemutatott csodákat igencsak ritkán tapasztaltam rajtuk.

Akkor nézzük a következő "kárt":

Kialakított bennem egy „sosem lehetek elég jó” hozzáállást.

Az egyházi munka arról szólt, hogy mindig jobbnak és jobbnak kell lenned. A statisztikád (mert heti szinten kellett és kell a mai napig mindenkinek bent statisztikát vezetni a munkája eredményeiről) mindig menjen feljebb, és emellett vállalj be olyan feladatokat is, ami nem része a munkaköri leírásodnak, feladataidnak. Esetleg később azzá tették…

Ha hétköznap dolgozol, akkor hétvégén vállalj be rendezvényen való segédkezést. Ha egyébként a munkádnak nem része az ügyfelekkel való kapcsolattartás, akkor pluszban írj régi tanulóknak levelet, hogy jöjjenek vissza, esetleg könyvvásárlóknak, hogy vegyenek részt szolgáltatáson is.

Kimondatlan szabály volt az, hogy nem szabadott a munkaidő lejártával egyszerűen hazamenni. Elvárták a pluszt, a többet és többet. Hogy dolgozd ki a beled. A szabadság luxus volt, hiába szerepelt a szerződésben az, hogy 2 hét JÁR. (Ma már nem tudom, szerepel-e egyáltalán.) Ha egyszerűen el szerettél volna menni pihenni, kikapcsolódni, akkor ehhez külön engedélyt kellett kérni és egy hosszasabb tortúrát végigélni. És még akkor is simán előfordult, hogy felhívtak a szabadságod alatt piszlicsáré ügyekkel, vagy engem pl. egy alkalommal behívtak, hogy menjek be dolgozni, mert beteg lett a kolléganőm, a benti felettes kollégának meg nem volt kedve a munkám végezni. Abszolút nem volt fontos, de engem kiszedtek a szabadságomból úgy, hogy a párom is akkor szabadságolt, és együtt szerettük volna tölteni az időt.

Jószándékú, segítőkész, becsülettel dolgozó, szívüket-lelküket kitevő emberek dolgoztak bent nap mint nap borzasztóan kevés pénzekért, mégis mindig éreztették velük, hogy amit tesznek, az kevés.

Ehhez tedd hozzá, hogy annyira rossz pénzt kapsz, hogy az már a nevetséges / sírni való kategória. Tehát abba szocializálódsz, hogy amit csinálsz, az kevés és még ezért a kevésért is rossz pénzt kapsz. Mivel bevétel alapú a bér, végül is nem termeltetek elég bevételt…

Ehhez jön hozzá a következő pont, ami az évek során szintén tudat alatt belém ivódott, és máig keményen dolgozom azért, hogy ezt (is) lekezeljem magamban:

A munkámért csak kevés pénzt kérhetek, de a legjobb, ha semennyit.

Sajnos, mivel nagyon fiatalon kerültem bele ebbe az elnyomó rendszerbe, pont a „legjobbkor” ahhoz, hogy igazán a személyiségem részévé váljon ez a rabszolga hozzáállás. Máig keményen dolgozom azon,  hogy levetkőzzem ezt. Szakember segítsége nélkül ugye ez végképp nem könnyű (pénz híján meg a szakember nem könnyű...).

Azt ültették el bennem, hogy bármit is csinálok, 120%-on kell dolgoznom, 120%-ot kell nyújtanom, és olyan 75%-ot szabad érte elfogadom. Még ma, sok évvel később is nehéz elkérnem bármilyen munkámért a normál, versenyképes pénzösszeget. Persze ez nem volt így kimondva, de ez alakult ki az emberben.

Ami egyébként azért nagyon ellentmondásos, mert az egyház irgalmatlan összegeket kér egy-egy szolgáltatásért, amit elvben mindenkinek meg kellene kapnia, legalábbis nagyon sok embernek, mivel ezen múlik a világ jövője. De akkor hogy lehetséges, hogy még a mindenkori minimálbért sem érik el az egyházban dolgozók, miközben milliós szolgáltatási csomagokat próbálnak értékesíteni?

Dolgozott egy idősebb „sales-es” férfi a budapesti egyházban (szcientológus szaknyelven regisztrátornak hívják, szolgáltatásokra fizettet be embereket). Talán már 30. éve van ott, nem is tudom, de igazi őskövületnek számít. Sok éven át a szó szoros értelmében ugyanabban a zakóban járt, soha nem láttam egy normálisat enni, vagy akár átmenni a helyi étkezdébe. Cigi, ishler, esetleg valami light szendvicsféle. Mindig ezeket láttam nála.

A másik érdekesség: L. Ron Hubbard egy írásában, amit gyakorlatilag mindenki ismer bent (bár kevesen fogják fel ezek szerint igazán) ír az úgynevezett „csere” típusairól. A normál vagy korrekt csere az, amikor nyújtasz egy szolgáltatást, végzel egy munkát, és azért kapsz cserébe egy annak megfelelő, korrekt fizetséget, vagy épp egy másik szolgáltatást. Ezzel mindenki elégedett. Van a részleges csere, ahol az egyik fél többet ad vagy épp többet kap, mint ahogy az korrekt és rendben lévő lenne. Ha veszel egy könyvet teljes áron, és gyűröttek  a lapjai, itt-ott szakadt, esetleg hiányzik 1-2 oldal, akkor az részleges csere. De az is, ha egy munkát csak tessék-lássék módon végzel el. Vagy ha kiválóan végzed el, de kevés pénzt kapsz érte. Legalul pedig van a bűnözői csere, ahol az egyik fél szinte semmit sem kap, vagy épp ellopnak tőle valamit. Én azt tapasztaltam, hogy a munkatársak kidolgozzák a belüket és cserébe épphogy kapnak valamit. De olyanról is tudok a jelenlegi magyar központi szcientológia szervezetben, hogy a munkatársak egy-egy héten egyáltalán nem kaptak semmilyen bért. Nemcsak szánalmasan keveset (értsd: 8-10 ezer Ft-ot azon a héten), hanem semmit sem (értsd: 0, azaz nulla Ft-ot). Tehát az egyház a munkatársai felé részleges és bűnözői cserében van, miközben ők a 40 órán felül is dolgoznak.

Erről jut eszembe a „vatikáni valuta”: amikor ingyen dolgozol, aztán „Isten fizesse meg”. :)

Hogy hová tűnnek a befizetett sok ezrek? Biztos a helyi vezetők teszik zsebre? Nehogy azt hidd. Most pl. biztos vagyok benne, hogy

• alig van bevétel, mert egyre kevesebb és kevesebb a tanuló, illetve terápiára járó
• irdatlan összegeket emészt fel az épület (és a látszat) fenntartása, rezsiköltségek
• mindig is kellett fizetni a külföldi, nemzetközi vezetésnek (értsd: anyaegyháznak)
• mindig sokkal több munkatárs dolgozott a szervezetben ahhoz, hogy egyáltalán a saját, minimális bérüket kitermelték volna. Állandóan pluszban toboroztak dolgozókat, így hiába az effektíve nagyobb bevétel, ha sok ember között oszlik el (mínusz ugye egyéb költségek).

Nos, ugye innen szép győzni!

A cikk később még folytatódik, mert sajnos a több éves egyházi munkatársság és még sok éves vonalakon levés további járulékos károkat is okozott.

Erre a kérdésre könnyen lehet ferdítve válaszolni úgy, hogy nem definiáljuk a szekta pontos fogalmát, illetve annak jellemzőit. Annak idején, amikor az egyház tagja voltam, és elhangzott ez a kérdés, azt a következő módokon reagáltuk le: a szekta valami, ami zárt. A szcientológia egyház nyitott, bármikor be lehet menni, megnézni egy filmet, venni egy könyvet, tanfolyamra menni, részt venni egy vasárnapi szertartáson* stb. Tehát nem szekta. A másik válasz pedig az volt, hogy a szektának van egy olyan jelentése, hogy az eredeti egyházból kivált csoport, de a szcientológia nem vált ki sehonnan. Tehát nem szekta.

Az évek során viszont egyre több mindent tudtam meg a szektákról, és rá kellett jönnöm, hogy ez azért nem egészen ennyire egyszerű. És még csak nem is ennyire fekete és fehér.

Hogy írásom a lehetőségekhez mérten objektív legyen, feltettem a kérdést a Chat GPT-nek, hogy általánosan mik a szekták jellemzői. Leírt 13 konkrét pontot, így ezeket most felsorolom, és  hozzáírom, hogy melyeket tapasztaltam vagy sem a szcientológia egyházban eltöltött sok évem alatt.

Na lássuk.

1. Karizmatikus vezető

A szekták középpontjában gyakran egy erős, karizmatikus vezető áll, akit a tagok szinte istenként tisztelnek. Ez a vezető azt állítja, hogy különleges képességekkel, tudással vagy hatalommal bír.

Jellemző a szcientológia egyházra? Abszolút!

Az egyház jelenlegi vezetője és legmagasabb embere David Miscavige, aki egy maximálisan erőteljes egyéniség. Határozott, kemény, ellentmondást nem tűrő valaki. Az egyházban maximálisan megbíznak benne, és bármilyen tettében kételkedni szentségtörés. Valójában átvette L. Ron Hubbard, az alapító helyét és státuszát. Még akkor is, ha az alapító írásaival ellentétesek a döntései. Miscavige nem hangoztatja nyíltan, hogy „különleges képességei” lennének, ám ő az egyik legmagasabb szellemi szintet elért ember az egyházban, és a tagok a világ egyik legnagyszerűbb emberének tartják.

2. Abszolút igazság monopóliuma

A szekta azt állítja, hogy csak ők ismerik az egyetlen igazságot, és mindenki más tévúton jár. Ez segít fenntartani a "mi és ők" mentalitást, ahol a külvilágot ellenségesnek és veszélyesnek állítják be.

Jellemző a szcientológia egyházra? Teljes mértékben.

Amikor az egyházban dolgoztam, rendszeresen használtunk egy külön kifejezést a felvilágosulatlan és nem-szcientológus emberekre („wogok”). Az egyháztagok szerint csak a szcientológia technológiája működik egyöntetűen, és ott található a teljes igazság. Elismeri, hogy vannak máshol is igazságok, ahogyan maga az alapító is írja, hogy számos, a szcientológiában megtalálható alapigazságot nem ő talált ki, hanem már előtte is megfigyelték azt nagy gondolkodók, tudósok vagy filozófusok. Ő technikákat és módszereket tett hozzá és dolgozott ki, valamint rendszerbe foglalta őket.

Egyébként ezt nem feltétlenül találom problémásnak, hiszen sok csoport (akár tudományos csoport) vagy épp vallás, általában a saját elveit tartja a legjobbnak. Mondd egy istenhívő embernek, hogy isten nem létezik. Vagy mondd egy tudós embernek, hogy szerinted van lélek/isten, vagy vess fel egy „összeesküvés-elméletet” egy a mainstream médiában bízó valakinek. Nyilván mindenki a saját igazát fogadta el, és nem feltétlenül nyitott máséra. Itt az elvakultság mértéke a lényeges, és a hajlandóság arra, hogy valami mást átgondoljunk, vagy legalább bizonyos dolgokban kételkedjünk az eddig tanultakból.

Pl. én sok mindent máig elfogadok és igaznak tekintek a szcientológia tudásanyagából. Viszont van, amit nem tudok elfogadni, és van olyan bent tapasztalt viselkedés, amivel egyáltalán nem értek egyet. Ezt tartom józannak.

Érdekesség: az egyház egyik alapvető írásában ez a mondat áll: „Az igaz számodra, amit magad figyeltél meg és úgy igaz, ahogy te figyelted meg”. Ehhez képest igencsak dogmatikus a benti felfogás, és semmit sem szabad megkérdőjelezni.

3. Izoláció a külvilágtól

A tagokat fizikailag, érzelmileg és mentálisan is elszigetelik a külvilágtól. A családi és baráti kapcsolatokat megszakíttatják, hogy a tagokat csak a szektán belüli kapcsolatokra korlátozzák. Gyakran arra ösztönzik őket, hogy ne fogyasszanak külső információforrásokat (pl. újságokat, internetet).

Jellemző a szcientológia egyházra? Részben.

Az egyháznak van egy bentlakásos, úgymond szerzetesi része, rendje. Ez az úgynevezett Sea Org. Ezek a tagok minimális kapcsolatot tartanak a külvilággal, együtt laknak, együtt dolgoznak, együtt étkeznek stb. Minimálisan használhatnak internetet, nem lehetnek jelen közösségi médiában stb. Nagy kontroll van rajtuk. Ennek magyarázata az, hogy így nem zaklatódnak fel a világ híreitől és tudják végezni világmegmentő feladataikat. Ennek önmagában látom értelmét, mert a net és a hírek ténylegesen nagyon el tudják vonni az ember figyelmét a munkájáról és az életéről, viszont ez a tagok szabadságjogainak csökkentése, emellett így könnyen lehet negatív irányba befolyásolni. Gyakorlatilag egy buborékban élnek. Egyébként találkoztam olyan Sea Org taggal, aki kifejezetten követte a napi híreket, tévéműsorokat nézett, bestseller regényeket olvasott, és úgy volt vele, hogy nem tudna reális maradni a nem-szcientológusok szemében, ha nem lenne informált a hétköznapi életet illetően. Kicsit olyan volt, mintha egy pap nézné az X-faktort és olvasná a Harry Pottert (szó szerint ezeket). Ez egy vagány, józan és szimpatikus hozzáállás számomra.

Kapcsolatmegszakítás nem elvárt, de mivel 0-24 dolgoznak ezek az emberek, és általában másik országban, így a barátaikra és nem-szcientológus családtagjaikra akarva-akaratlan nagyon kevés idő jut majd. Így valamiféle elszigetelődés ki fog alakulni. Sea Org tagok esetében a házasság nem engedélyezett külsős emberrel. Még „sima” munkatárssal sem, aki nem a bentlakásos rendben dolgozik.

A „sima” munkatársak és az egyházba járók (akik nem munkatársak) esetében ez kevésbé van jelen. De az igen, hogy egyre több szcientológus dolgozik más szcientológusoknál, az ő cégeikben és velük is barátkozik, tehát ez könnyen ki tud alakulni. Plusz mivel más lesz az értékrend és a fontosság, a régi barátságok előbb-utóbb valahogy kikopnak.

4. Szigorú hierarchia

A szekták gyakran hierarchikus struktúrában működnek, ahol a vezető teljes kontrollt gyakorol a tagok fölött, és az alacsonyabb szinteken állók teljesen alá vannak rendelve a fölöttük lévőknek. A hierarchia megkérdőjelezhetetlen, és minden tag köteles engedelmeskedni.

Jellemző a szcientológia egyházra? Igen.

Az egyházi hierarchia és utasítási rendszer alapvetően egy katonai szervezetre jellemző. Bár elvben vannak lehetőségek arra, hogy döntéseket megkérdőjelezz és javaslatokat tegyél egy másfajta megoldásra, mégis komolyabb dolgoknál ez egyáltalán nem működik, csak idő- és papírpocsékolás.

5. Manipuláció és agymosás

A szekták kifinomult pszichológiai eszközökkel dolgoznak: bűntudatkeltés, félelemkeltés, érzelmi kizsákmányolás. Az új tagokat sokszor fizikailag és érzelmileg is kimerítik (pl. alvásmegvonás, túlzott munkaterhelés), hogy csökkentsék ellenállásukat. A kritikát vagy az eltérő véleményt büntetéssel, megszégyenítéssel vagy kizárással torolják meg.

Jellemző a szcientológia egyházra? Alapvetően sajnos jellemző.

Az idő alatt, míg én munkatárs voltam az egyházban, illetve bejártam tanulni, nagyon komoly lelki terrornak és hibáztatásnak voltam rendszeresen kitéve. Ez az egyik fő dolog, amiért a szakítás mellett döntöttem. Rendszeresen elérték így vagy úgy, hogy rossznak (bűnösnek) érezzem magam. Munkatársként: ha szabadságra mentem, ha nem dolgoztam elég keményen, ha nem sikerült a heti termelés elég jól (értsd: jobban, mint előző héten!), ha beteg lettem, ha késtem, ha beszélgettem valakivel épp munkaidőben, ha nem tanultam le a kötelező tanulási időmet, ha valakiről negatívan nyilatkoztam, ha a munkaidőm lejártakor simán letettem a munkát, ha nem vállaltam plusz órákat és napokat. Később, amikor már csak bejártam tanulni: ha nem mentem el egy rendezvényre, ha nem fizettem tanfolyamra (pénz híján mondjuk), ha nem haladtam elég gyorsan a képzésben, ha nem önkénteskedtem, ha nem adományoztam, ha késtem tanfolyamról, ha hibát vétettem, ha elolvastam egy az egyházról kritikusan író szerző cikkét, ha nem oda ültem, ahová szabadott (szó szerint…), ha nem vettem meg egy könyvsorozatot, ha nem vásároltam levelező tanfolyamot, ha vásároltam, de nem küldtem elég gyorsan be a „leckét”, ha beteg voltam, ha lemondtam a tanfolyami napot, ha nem jöttem vissza elég gyorsan a tanfolyami ebédszünetemről, ha kritikát fogalmaztam meg…

Érdekes, hogy a szcientológusok szerint, ha valakivel kapcsolatban kritikát fogalmazol meg, akkor a másik személy ellen bűnt követtél el. Mégis soha, sehol nem kritizáltak annyit, mint a szcientológia egyházban.

Tehát ha kritikát fogalmazol meg az egyházzal kapcsolatban, akkor meg kell találnod azokat a bűnöket, amelyeket az egyház ellen elkövettél. Ez nagyon erősen jelen van az egyházban. Így a többség nem is mer soha kritikát megfogalmazni, van, hogy még egymás között sem, mert könnyen előfordulhat, hogy az, akinek mondod, bemárt téged. Ráadásul egy ilyen „kritizálás” a befizetett tanfolyamod és terápiád megállítását is eredményezheti (azaz nem haladhatsz a szellemi fejlődésben tovább), és további külön pénzért gyóntatást kell kapnod. Sok esetben elvárják azt is, hogy „tedd jóvá” az eltévelyedést különféle önkéntes munkákkal és/vagy pénzadománnyal.

Szóval igen, a kritikát mindenképpen keményen megtorolják.

A manipuláció és agymosás témája azért bővebb témák. Itt nem is írnék erről.

A tagok fizikai kimerítése: a Sea Orgban ez teljesen szokványos. Gyakorlatilag állandó szolgálatban vannak minimális pihenéssel. A belső legendák szerint egyetlen szabad „nap”  van, az a szombat délelőtt, de ha nem voltál elég jó a héten, akkor lehet, akkor is dolgoznod kell.

Megszégyenítés és kizárás: ha kellőképpen „rossz” voltál, lehet, hogy rád vernek büntetőfeladatokat, jóvátételt, amit egy sárga papíron kiírnak nyilvános területre. Ezzel gyakorlatilag megszégyenítenek. A kizárásról pedig fentebb írtam: aki nagyon „bűnös” és nem „hozza azt helyre”, akár az egész egyházból kizárhatják, és nem is kommunikálhatnak vele az egyháztagok. Itt pedig el is érkeztünk a kapcsolatmegszakítás témájához, amit annyira tagad az egyház. De erről majd egy külön cikket szeretnék írni.

6. Túlzott lojalitás és elköteleződés

A szekták feltétel nélküli hűséget követelnek meg. A tagokat arra bátorítják, hogy minden erejüket és vagyonukat a szektának szenteljék. A szekták sokszor arra ösztönzik tagjaikat, hogy szakítsanak múltjukkal és áldozzák fel magukat a közösségért.

Jellemző a szcientológia egyházra? Részben.

Ez a fajta elköteleződés inkább a belső körre, a „szerzetesi rendre”, a Sea Orgra jellemző. Ha oda belép valaki, általában eladja mindenét, felégeti a hidat maga mögött. Ráadásul elég sok Sea Org tagot láttam kilépni, illetve láttam, hogy kitette őket az egyház, és a nulláról újrakezdeni hát elég kemény.

Sima tagok esetében is kialakulhat ez a dolog. Mivel az egyházi tanfolyamok és terápiák (szellemi fejlődés) igazán borsos összegekbe kerülnek, így nem ritka Magyarországon, ha a tagok mindenüket pénzzé teszik, hogy be tudják fizetni azokat a tízmilliókat, amelyekbe a teljes programok kerülnek.

Az egyház egyébként kommunikálja azt, hogy a haladás a legfontosabb, minden másodlagos. Így igen, sokszor valóban megfigyelhetjük ezt a teljes elköteleződést, ami valóban úgy fest, mintha egy szektáról beszélnénk. Viszont önmagában ezt az élet más területen is bőven megfigyelhetjük, nem csak a szcientológia vagy egy egyház, vallás területén. Önmagában az, hogy valaki minden figyelmét a neki tetsző dologra szenteli, nem ártalmas.

7. Félelem és paranoia fenntartása

A szekták gyakran félelmet és paranoiát keltenek a tagokban a külvilág iránt. Azt állítják, hogy a külvilág veszélyes, és csak a szektán belül lehet biztonságban az ember. Gyakori az apokaliptikus retorika, amely szerint a világ hamarosan véget ér, és csak a csoport maradhat fenn.

Jellemző a szcientológia egyházra? Teljes mértékben.

A szcientológia egyház úgy tekint a szervezeteire, mint egy biztonságos szigetre az elmebeteg világ óceánjában.

Egyébként ha nem társul hozzá túlzott és irreális félelemkeltés, ez a dolog nem rossz, ez a biztonságos sziget dolog. Annak idején, amikor az egyházba kerültem (és amikor még nagyon sok minden más volt bent, mint napjainkban), akkor egy erős, támogató közösséget fedeztem fel. Ha csak ezt tudná nyújtani a mai szcientológia egyház, hogy egy biztonságos sziget legyen, ahol a másikat nem értékelik le, ahol nem használják ki, ahol otthonra lelhet, ahol barátai lehetnek, ahol nem próbálják megváltoztatni, ahol elfogadják és ahol segítenek neki akárcsak azzal, hogy kibeszélheti a problémáját… már ez nagyon-nagyon értékes lenne. Csak sajnos ez nem így van. Most már.

8. Új identitás

A tagok gyakran új nevet, szerepet vagy státuszt kapnak a szektán belül, ami szimbolizálja az elszakadást korábbi életüktől. Az új identitás része lehet az egyforma öltözködés, viselkedés vagy nyelvhasználat.

Jellemző a szcientológia egyházra? Nem.

A Sea Org tagok, és olykor a sima egyháztagok viselnek egyenruhát, de nagyjából ennyi. Ezt sok más helyen is meg lehet figyelni. Szerintem teljesen rendben lévő.

9. Szabadság korlátozása

A szekták szigorúan ellenőrzik tagjaik életét, beleértve, hogy mit mondhatnak, kivel beszélhetnek, mit olvashatnak, és mit gondolhatnak. Az élet minden területét szabályozhatják, a párkapcsolatoktól kezdve a pénzügyi döntésekig.

Jellemző a szcientológia egyházra? Részben.

A Sea Orgra teljes mértékben. A sima egyházakban több szabadságot kap az ember, de egyébként itt is előfordul, hogy bizonyos dolgokat rossz szemmel néznek vagy tiltanak/büntetnek érte. Pl. nem olvashatsz szcientológiaellenes írásokat, könyveket vagy weboldalakat. Ha ez kiderül, akkor jóvá kell tenned. Azokkal sem tarthatsz kapcsolatot, akik az egyházzal nincsenek jó viszonyban. Nem dolgozhatsz egy olyan személy cégében, akit az egyház hivatalosan az ellenségének tekint. Ahogy fentebb írtam, nem gondolhatsz és mondhatsz kritikákat. Szóval ilyen formában van korlátozás.

10. Pénzügyi kizsákmányolás

A tagokat gyakran arra kényszerítik, hogy pénzüket és javaikat adják át a csoportnak, vagy dolgozzanak ingyen a szektának. Sok szekta teljesen függővé teszi a tagokat, és megakadályozza, hogy anyagi forrásaik legyenek a távozáshoz.

Jellemző a szcientológia egyházra? Részben.

A Sea Org tagok esetében ez könnyen fennállhat. Mivel nincs rendes keresetük, és a szállásukat, étkezésüket is az egyház oldja meg, így ha szeretnének kilépni, nem biztos, hogy kapnak hozzá bármilyen segítséget. Sőt. Ezt nekik külön kell valahogy megoldaniuk, megszerezniük. A Sea Org tagok esetén gyakorlatilag semmijük sincs, és szállásért/ételért dolgoznak (valamint tanfolyamokért és szellemi haladásért a szcientológiában, bár ezt sokszor nem is kapják meg). Így kemény függőség alakulhat ki. Pláne egy olyan esetben, amikor egy tag nagyon fiatalon csatlakozik, így se pénze, se végzettsége nincs, ami hasznára lehet a nem-szcientológus világban.

11. "Mi és ők" mentalitás

A szekták szándékosan építenek ki egy elkülönülő identitást: a csoporton belül mindenki "jó", míg a külvilág "gonosz" vagy "tévelygő". Ez az elkülönülés megerősíti a szektatagok összetartozását és lojalitását.

Jellemző a szcientológia egyházra? Igen.

Ez általánosan jellemző. Vannak a felvilágosult szcientológusok és a tudatlan „wogok”. Ezt egyébként nem egy esetben szcientológusok is felvetik, hogy mi ez a hátrányos megkülönböztetés. Rendszeresen előfordul, hogy pl. egy szcientológus keres egy könyvelőt, és hozzáteszi, hogy szcientológus legyen.

12. Nehezen elérhető célok és jutalmak

A szekták gyakran ígérnek spirituális, anyagi vagy érzelmi jutalmakat, de ezek elérését szinte lehetetlenné teszik, ezzel folyamatosan fenntartva a tagok függőségét. Az üdvösség, megvilágosodás vagy közösségen belüli elismerés mindig a jövőben van, sosem a jelenben.

Jellemző a szcientológia egyházra? Korábban nem így volt, mára azonban maximálisan.

Az egyház magas összegért kínál szellemi javulást, terápiákat és tanfolyamokat. Ezek korábban szép sikereket tudtak adni (értsd: olyan 15-20 évvel ezelőtt), mára azonban alaposan megcsappantak a nyereségek. Ami érdekes és meglepő, hogy rendszeresen hallom szcientológusoktól azt, hogy ezen meg ezen a szinten azért nincs még jobban/jól, mert nem végezte el a következőt. És látom, és ki is mondják időnként, hogy azért vannak még ott, hogy jobban legyenek végre, és megvárják, hogy mit tud adni a következő szint. Ami alapvetően teljesen őrület, hiszen ha elvégzek egy alap nyelvtanfolyamot, javulnom kell, és éreznem kell, hogy jobb vagyok. Oké, ha még tudom, hogy nagyon távol vagyok egy felsőfoktól, de jobb vagyok egyértelműen, mint mikor elkezdtem. Ha elvégzek egy kommunikációs kurzust, javulnia kell a kommunikációmnak. De most már elhitették a szcientológusokkal (hogy miért hitték el, az jó kérdés), hogy valójában azért nem vagy most jól, azért nem lettek érezhető nyereségeid, mert fentebb még vannak szintek, amiket nem értél el. Sajnos, nem egyszer tapasztalom ezt: befizettem valamire, ami nem hozott eredményt, vagy minimálisat hozott, tehát befizetek még, hogy hátha az hoz.

Mintha vennék valamit egy gyártótól, ami gyenge volt, de majd a másik terméke jobb lesz.

Szóval igen, teljes mértékben az van, ami le van írva: mindig a jövőben van az a bizonyos megvilágosodás és valódi szellemi fejlődés.

13. Távozás nehézsége

A szekták elhagyása rendkívül nehéz. A távozókat gyakran megbélyegzik, üldözik, vagy érzelmi zsarolással próbálják visszatartani. Az izoláció és a félelemkeltés miatt a tagok úgy érezhetik, hogy nincs hová menniük.

Jellemző a szcientológia egyházra? Abszolút, sajnos.

Ha valaki kilép egy szcientológia szervezetből (mint munkatárs), akkor belül elég komoly érzelmi megvetést kaphat. Bár talán ma már kevéssé van így. Ha pedig valaki a „szerzetesrendből” lép ki, vagyis a bentlakásos Sea Orgból, akkor komoly trauma is érheti. Hallottam olyanról (ismerős ismerőse), aki a szó szoros értelemben megszökött. De ez inkább a külföldi és magasabb rangú egyházakra érvényes. Minél magasabb a beosztásod, esetleg minél több kritikát fogalmaztál meg, annál nagyobb érzelmi (és egyéb) zsarolásra számíthatsz.

Ezzel ellentétben, ha valaki pl. betegeskedik, úgy kivágják, mint a sicc…

Összefoglalás

Igen, mai fejemmel és mai tudásommal azt kell mondanom: a szcientológia egyház szektává aljasult. És egyre inkább az. Bizonyos vagyok benne, hogy annak idején, az '50-es, '60-as években nem így indult, én magam is sokkal több pozitívat tapasztaltam az elején (20-25 évvel ezelőtt). Nem véletlen, hogy a barátaim jó része, akiket ott szereztem, már vagy kilépett, vagy felszínes kapcsolatot ápol csak az egyházzal. Munkatárs pedig már nagyon kevés van azok közül, akik anno ott voltak. Sajnos, mára nem igazán tud többet az egész rendszer.

*vasárnapi szertartás: egy rövid (felolvasott) prédikációból valamint egy könnyed csoportterápiából álló vallási program.

Akkor belevágok a közepébe. A sok évnyi egyházi múlt több alapvető kárt okozott nekem. Ezeknek egy részét sikerült úgy-ahogy feldolgoznom, de van, amit már nem tudtam, vagy még nem jutottam el odáig. Sajnos, ez egy folytatásos cikk lesz, bár eredetileg egyetlen egynek szántam, de kinőtte magát.

Lebeszéltek arról, hogy felsőoktatásba menjek, és hogy befejezzem a megkezdett tanulmányaim.

Ennek az volt a magyarázata, hogy értelmetlen, hiszen szcientológiát tanulni az egyetlen hasznos tevékenység. Ez a későbbi életemre nagyon rossz hatással volt, és behozhatatlan hátrányba kerültem vele. Iszonyú nehezen találtam munkákat, és nehéz volt megtartanom őket, a kereseteimről nem is beszélve. Ez már akkor is folyamatos problémát okozott, amikor az egyházban dolgoztam, mivel az ottani fizetés akkori mércével mérve is nagyon csekélynek számított, így mindig szükséges volt kiegészíteni. Mindez jó alaposan rányomta a bélyegét az önértékelésemre, az életkörülményeimre, a hozzáállásomra a munkához és az általános hangulatomra.

L. Ron Hubbard az anyagaiban kemény bírálja az oktatási rendszert (konkrétan pl. a tanulásról és oktatásról szóló előadásaiban, hanganyagaiban), és ezt sok szcientológus átveszi tőle. Szerintük ezáltal értelmetlen sok időt tölteni az oktatásban. Sajnos, láttam nem egy szcientológus gyereket, akik akár még csak le sem érettségiztek, vagy épp semmilyen szakmát nem tanultak. Olvastam olyan szcientológus szülő által tett zárt Facebook csoportbeli bejegyzést, ahol az illető azzal büszkélkedett, hogy a gyereknek hagyja, hogy ne érettségizzen le. Persze az tök jó, ha egy gazdag, vállalkozó szülőről van szó és tudja majd őt támogatni felnőttként, ha nem lesz épp állása vagy minimálisat keres majd.

Az egész egyébként ellentmondásos. Miért? Egyrészt L. Ron Hubbard (a szcientológia egyház alapítója) maga is diplomás mérnök volt, emellett rengeteget tanult. És bár valóban kritizálta az oktatási rendszert, hogy inkább papagájokat termel ki, semmint gondolkodó embereket, mégsem olvastam tőle soha olyat, hogy önmagában egy iskola elvégzése hiba vagy nem kívánatos lenne. Ez egy ferdítés. Én tökéletesen egyetértek azzal, hogy az oktatási rendszerünk rossz. De sajnos, ez egy szükséges rossz. Sok mindent nem tudsz a kihagyásával megtanulni, vagy a szakmát megismerni, abban nekilátni dolgozni.

Külön érdekesség, hogy az egyikük, aki annak idején nekem ezt mondta – hogy felesleges az iskola, és hogy az ember inkább szcientológia anyagokat tanuljon, mert annak van értelme –, ő azóta felnőttként elvégzett egy (amúgy teljes mértékben gyakorlatiatlan, elméleti) egyetemet.

Sajnos, ez nagyon jellemző számos szcientológusra, illetve az egyházra: bort iszik és vizet prédikál, vagy útközben a szöges ellentétjét teszi annak, amiről (korábban) beszélt.

Ez tipikusan az a kérdés, amit rendszeresen feltesznek mindenfelé. Egyszerűen annyira nem egyértelmű az egyház hivatalos (?) válasza ezen a téren, és annyi rizsa van a témában, hogy az hihetetlen. Megkockáztatom, hogy sokszor azok, akik ezeket mondják vagy írják, sem tudják pontosan.

Eleve fura nekem, hogy valahányszor megkérdezel erről egy szcientológust, 90%, hogy azzal fogja kezdeni, hogy tisztázza neked a szcientológia szó eredetét… A latin scio meg görög logosz… Fogalmam sincs, ez miért jó és ez mivel visz előrébb, de valamiért ez a bevett szokás. Szerintem valaki valamikor kitalálta ezt, és azóta követik gondolkodás nélkül. Mint amikor az orvosnál meglátnád a kapott leleted, és megkérdeznéd, hogy mi az rajta, hogy scoliosis (gerincferdülés), és erre elmesélné neked, hogy a scoliosis a görög skolios szóból ered, aminek jelentése „görbe”. Majd utána elkezdené körülírni. Nem vagyunk nyelvészek. Idegen szavak esetében ez érdekes tud lenni, a végére oda lehet írni, de ennyi. Sokszor azt tapasztalom, hogy a szóeredet tisztázása után már várják, hogy értsd. Hát nem, általában nem érti senki. Sőt, a szóeredet leírása után szerintem még annyira sem érted, mint előtte!

A szcientológia alapvetően egy olyan tudásanyag, amely – elvben – lehetővé teszi azt, hogy mint szellemi lény isteni szintekre emelkedj.

Mint egy vallás, ami nem imádkozik egy istenhez, hanem azt ígéri, hogy te is az leszel. Ez a lényeg, a többi, amit mondanak róla, csak rizsa.

Tehát azt mondja, hogy eredetileg te egy végtelen képességekkel rendelkező szellemi lény vagy (gyakorlatilag egy istenség), és van egy technológia, amellyel visszanyerheted ezeket a képességeket.

Ez fokozatosan történne: először csak jobban vagy testileg és lelkileg, aztán jobban irányítod az életed, a családi dolgokat, kevesebb problémád van vagy gyorsan megoldod őket, gyorsabban eléred a kitűzött egyre nagyobb és nagyobb céljaid, tovább és egészségesebben élsz, sikeresebb vagy az életben – egészen addig, míg már testre sem lesz szükséged (vagy olyat „készítesz”, amilyet csak akarsz).

Őszintén megvallva, nekem az okkultizmushoz közelebb van, mint az úgynevezett vallásokhoz… :) A vallások közül pedig a buddhizmushoz hasonlít. Egyébként vannak olyan szcientológusok, akik szerint Buddha és L. Ron Hubbard ugyanaz.

A precízebb jelentése azoknak, akik ezt egy kicsit továbbgondolnák: a szcientológia maga egy „alkalmazott vallásos filozófia”.

• alkalmazott: mert gyakorlati, hétköznapi, nem csak arról szól, hogy elmélkedsz
• vallásos: foglalkozik a lélekkel és az olyan témákkal, ami túlmutat a fizikai dolgokon, és inkább a vallás témájának a része
• filozófia: a lét alapvető kérdései tárgyalja (ki vagy, mit keresel itt, mi az élet célja stb).

Ebből, azt hiszem, már ki tudunk indulni. Később kifejtem, hogy ez hogyan is néz ki a gyakorlatban.

* a fenti képen szcientológia anyagok találhatók: könyvek, hanganyagok, tanfolyami csomagok vegyesen, a szobor pedig L. Ron Hubbard mellszobra

Kis kihagyással több mint negyed évszázadon keresztül voltam az egyház vonalain. Gyerekként kezdtem, fiatalon néhány évig munkatárs voltam, majd azután is rendszeresen bejártam, míg egy ponton befejeztem, és kiléptem hivatalosan. Kegyvesztett vagyok, mert túl sok kellemetlen kérdést tettem fel, amelyekre sajnos nincs jó válasz. Ők sem adtak nekem természetesen, pedig kérdeztem. Jártam külföldi szcientológia egyházakban, amerikaiban és több európaiban, többen tanultam is rövid ideig. A sok éven át tapasztalt számos negatívum hatására lépem ki.

Vannak olyan témák, amiket nem lehet kimagyarázni, tehát önmagában okafogyott a kérdezés. Mint amikor megcsal a párod, és megkérdezed, miért. Igazából mindegy, mert a megcsalásnak sincs jó oka, az így kapott válasz pedig csak üres kimagyarázás lesz.

Vannak olyan – nem vallásos – szcientológia alapelvek és technikák, amelyeket nagyon értékesnek találok, és máig alkalmazom az életemben, függetlenül attól, hogy teljes mértékben megszakítottam a kapcsolatom az egyházzal. Sőt, sok szcientológussal is. Gyanítom, ez így furán hangzik. Itt nem vallási dolgokról van szó, nem imádkozom semmilyen istenhez, nem csinálok semmi szokatlan praktikát vagy misztikus dolgot. De ezekről majd lesz szó a cikkek során. Ez azért is lehet másnak érdekes, mert sokan kérdezik, hogy ennyi negatívum után az emberek miért nem válnak ki az egyházból, és egyáltalán miért lépnek be. Ezek az írások alaposan megmagyarázzák majd.

Amikor tag voltam, már akkor idegesített nem kevés dolog, és harcos típus lévén, ezeken szerettem volna változtatni. Nem sikerült. Máig zavar, hogy bizonyos témákról mennyire nem hajlandó nyíltan beszélni az egyház. Ilyen pl. az adatvédelem témája (gyűjt-e az egyház arról infót, hogy kivel voltál szexuális partneri viszonyban, és minek), egyáltalán mi is a szcientológia, milyen árak vannak, miért nem szállnak ki belőle az emberek, hogy tudják ott így „behülyíteni” az embereket, agymosás-e, szekta-e stb. Ha felmerül egy kérdés, szívesen válaszolok rá akár komment, akár külön cikk formájában. Ha tudom a választ, tőlem egyenes és értelmes választ fogsz kapni.

Személyes véleményem: semmiképp ne kerülj rá a szcientológia egyház vonalaira. Maximálisan káros!

Aki benne van, nem látja. Vagy aki kevés ideje van benne, még nem biztos, hogy tapasztalja. Az is lehet, hogy túl régóta van benne ahhoz valaki, hogy ezzel szembe tudjon nézni. Akár azzal, hogy amiben hisz, az nem létezik olyan módon, vagy hogy amibe milliókat fektetett, annak egy jókora része csalás. Számos szcientológusnál látom a „remény hal meg utoljára” hozzáállást is akár: ha már ennyit tettem bele, csak lesz már valami. Nem, nem lesz.

Készítek majd egy kisszótárt is, amiben definiálom azokat a fura szakszavakat, amiket az egyház kapcsán az ember olvashat, de senki nem képes normálisan leírni. (Bár a Chat GPT meglepően pontos infókat tud adni.)

Egyébként azt kiemelten gagyi dolognak tartom, hogy nem lehet egyenesen (és persze érthetően) kommunikálni. Vagy miért kell másra, valamilyen irreleváns dologra terelni a szót. Pl. a magyarországi szcientológia egyház kapcsán felmerült, hogy miért gyűjtenek kényes adatokat. Az egyház válasza: „Támadnak minket, ez a vallásszabadság megsértése!” vagy „Most miért, a pszichológusok is gyűjtenek ilyen adatokat!” Nem, ezeknek semmi köze az eredeti kérdéshez, ez így szándékos csúsztatás.

Megkérlek, hogy ha kommentelsz, tartsd tiszteletben a másikat, és legyen az egész kulturált. Ha csak azért jöttél, hogy jól „megaszond”, hogy a szcientológia/egyház mekkora sz*r és ott mindenki h*lye, vagy mennyire csoda az egész és én mekkora rohadék vagyok, hogy rosszat írok, akkor inkább ne tedd. Én nem akarom leoltani a szcientológia egyház tagjait, oltják őket (egymást) egész nap ezerrel nyílt vagy burkolt módon. Inkább ahhoz járuljunk hozzá, hogy mindenki megkapja a valódi elérhető választ a kérdéseire és az egész oldal informatív legyen.

Tartalmas szórakozást kívánok!

Köszönöm, hogy itt vagy.

* A képen az egyház egyik szervezete látható Los Angelesben. Ott soha nem jártam.