Nagyjából 30 éve követem a magyar szcientológia egyház működését. Magyarországra a 90-es évek elején jött be, akkor még Dianetika Központ néven működött és gyakorlatilag egy kis önfejlesztő csoport volt (főként) lelkes fiatalokkal. Folyamatosan fejlődött, nagyobb helyekre költözött, terjeszkedett, egyre többeket érdekelt ez az új terápia, a Dianetika. És – lehet, számodra ez ma teljesen hihetetlen, de – szép nyereségeket értek el az érdeklődők a kis, megfizethető árú tanfolyamokon. A 2000-es évek elején volt egy nagyobb kiugrás, talán itthon akkor élte a virágkorát az egész. Ekkor már szcientológia egyháznak hívták, nem pedig Dianetika Központnak, és inkább az egyházi vonalat igyekeztek erősíteni. Akkoriban egyébként még jó volt bent lenni, és ezt nem csak én vallom így. Mára azonban gyakorlatilag túlélő üzemmódban van, próbálják menteni, ami menthető. A munkatársak száma alaposan megcsappant, hónapok óta rendszeres, hogy egyáltalán nem kapnak a dolgozók fizetést. Ha pedig kapnak valamennyit, az a 20 évvel ezelőtti egyházi fizetésekhez hasonló. Ami azért döbbenet, mert azóta az árak mind az egyházban (tanfolyamok, könyvek, terápia), mind más általános területeken (lakhatás, élelmiszer, rezsiköltségek stb., stb.) a többszörösére emelkedtek.

2016-ban új, saját óriási épületbe költözött az egyház a Duna Plázától nem messze, amit a tagok és egyéb magyar illetve külföldi adományozók vettek meg és állták a felújítási költségeket.

Kis közbevetés: az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy már korábban is megvételre került egy épület Budapest 8. kerületében, a Puskin utcában, de ide valójában soha nem költözött át az egyház és a felújítási munkálatok sem kezdődtek meg. Elég homályos és ellentmondásos volt ez akkor, gyakorlatilag máig nem tudom, hogy pontosan mi volt az ok, amiért nem történt átköltözés és mi lett azzal az igen borsos összeggel, amibe az került, ugyanis az adománygyűjtő kampány teljesen az elejéről indult, mintha nem lett volna már egy irdatlan összeg az egyház "zsebében".

Amikor tehát 2016-ban átköltözött a szcientológia egyház a saját épületébe, volt egy kisebb kiugrás, többek visszatértek, akik eltávolodtak az egyháztól, mert izgalmasnak találták a nagy változást és előrelépést, de ennyi. Ideális org, ideális szervezet – így nevezték. A baj csak az, hogy egy szervezet attól, mert kívülről szép, belülről még nem lesz "ideális". Ráadásul kiderült, hogy az épület sem tökéletes, korántsem. A legjobb a 4. szinten szépen megépített mozgássérült WC és emelkedő, csak éppen előtte még bekerült pár lépcsőfok... Mint valami rossz vicc. Igen kellemetlen volt, amikor a kerekesszékes úriember kintről hallgathatta az eseményt (ha jól emlékszem, esküvőt). Nem tudom, ki tervezte, ki fogadta el, és ki volt a kivitelező... Aztán az ideálisnak hívott kis tanfolyamtermek már a messze nem ideálisnak tartott tanulói létszámot sem tudták befogadni (egyes gyakorlati kurzusokhoz nagyobb hely kellett – volna).

Na de ez a kiugrás szépen le is csengett. A covid óta pedig egyenesen mélyrepülésben van a szcientológia Magyarországon.

A milliós plakátkampány ezek szerint konkrétan semmit sem számított. Ami várható is volt, ezek inkább az adományozóknak készültek, tartalmuk pedig nem hirdetés, hanem ez a "fogadj el minket" küszködés. Talán ha életjobbító tanfolyamok hirdetésére költenek ennyit, akkor talán bevétel is lett volna belőle egy kevés.

Nézzük, melyek az okok, amelyek miatt az egyház látványosan a csőd szélére került Magyarországon:

• A árak irdatlan megemelése 2013-ban, ami egyébként sem volt alacsony. A szcientológia árai talán sosem voltak az átlag magyar ember pénztárcájához szabva, ami eleve megakadályozza a komolyabb terjeszkedést.
• A már elvégzett képzési szinteket önhatalmúlag eltörölte az egyház és azokat ezen az új, jóval magasabb áron újra el kellett végezni - mondván, a régiek "rosszak" voltak. Persze ezek az ismétlések mindig behoztak sok régi embert, akik kénytelen-kelletlen újra befizették a tanfolyamokat. Meg akik elhitték, hogy jobbak lettek, pedig valójában rosszabbak...
• Az új épület hatalmas fenntartási költséggel bír. Ráadásul nem éppen költséghatákony megoldásokat is alkalmaztak (mint pl. nagy területű nyitott irodák, nyithatatlan ablakok).
• Rendszeres megállítások; emberek, akik befizettek szolgáltatásokra, különféle okokból nem haladhatnak tovább, vagy neki se láthattak. Folyamatosan töréseket okozva ezzel sok szcientológusnak.
• A dolgozókon lévő állandó nyomás, lelki terror. Ráadásul sokszor az átlag halandó, dolgos munkatárs van nyomva és hibáztatva az ostoba vezetői döntésért.
• Az egyházba bejárókon (nem munkatársak, hanem fizetős tanulók, terápiába járók) lévő folyamatos lelki terror és értelmetlen nyomás.
• Az úgynevezett Etika részleg állandó inzultációnak teszi ki mind a külsős, mind pedig a belsős tagokat. Az egyház Etika részlege szerint nagyjából mindenki bűnös (rajtuk kívül), aki él és mozog és minden alkalmat megragadnak, hogy hibáztassanak másokat.
• Az anyagok és technikák folyamatos megmásítása, ami immár minimális nyereséget ad a tagoknak.
• Egyre csökkenő nyereségek a terápiákból és tanfolyamokból minden szinten.
• A régi tisztelt és szeretett magyar helyi vezető eltávolítása a szervezet éléről, majd az ő későbbi sajnálatos halála. (Akiről egyébként a legfőbb magyar szcientológiaellenes ember, Bonyai Péter szebb és megindítóbb megemlékezést írt, mint maga az egyház...)
• A covid időszakban és utána történő részleges leállás, és ennek a kompenzálásának elmulasztása. Illetve úgy egyáltalán az egyház helyi és nemzetközi reakciója a covidra.
• A fentiek miatt egyre több kiábrándult tag (munkatárs és "ügyfél" egyaránt).
• Egyre több - jogos - negatív propaganda, nemcsak a magyar oldalon.
• Egyre több pénzvisszafizetési kérelem (én is nem egy embert ismerek, aki a magyar és/vagy külföldi egyházakban visszakérte a befizetett pénzeit, és olyat is, aki tervezi vagy nemrégen indította el a folyamatot. Ez régen nagyon ritka és egészen különleges eset volt, szinte sosem történt ilyen.)
• Régi, jól ismert és szeretett külföldi egyházi vezetők eltűnése mindenfajta nyilvános indoklás nélkül.
• Magas képességi szintet elért tagok betegeskedései, korai halála. Beleértve a külföldi, ismert embereket is, mint pl. hollywoodi színészeket.
• A híres "celeb" szcientológusok (mint John Travolta, Tom Cruise) látványos eltávolodása az egyháztól.
• Régi nemzetközi vezetők nyilvános kilépése, szcientológia egyház ellenes filmek, könyvek.
• A szcientológia sok éve fennálló, általánosan rossz megítélése, amit az egyház igyekszik maximálisan figyelmen kívül hagyni. A vádakra érdemben nem reagál (tökéletesen helytelenül), a neki szegezett kérdéseket kikerüli, a kilépett tagok töréseit nem kezeli, csak hibáztatja őket. Igazából mindenkit hibáztat, csak magába nem néz, miközben egyre kisebb és kisebb lesz/lett.

Az igazi mélyrepülést a magyar szcientológia egyház a covid időszakban érte el. Ennek oka egyrészt az, hogy a befizetett szolgáltatásokat éveken keresztül nem lehetett folytatni vagy képtelenség volt rákerülni (a "járvány miatt"), és így persze lezárni és újat befizetni sem. Emellett bár a szcientológia egyértelműen kimondja, hogy a betegségeket elsődlegesen mentális problémák okozzák, az egyház mégis jóval erőteljesebben védekezett a vírusok ellen, mint amit megköveteltek a mindenkori járványügyi szabályok. Ezek nemcsak irgalmatlan költségeket emésztettek fel (töménytelen egyszer használatos maszk és kesztyű, állandó eszement takarítás éjjel-nappal, ami belsős információk szerint a berendezéseket is kikezdte), hanem a tagokat is megakadályozták a haladásban. Emellett ez egy olyan fokú ellentmondás volt, amivel sok szcientológus már képtelen volt azonosulni. Erre jött rá, hogy az egyház saját maga is kis propagandavideókat készített arról, hogy mindenhol kesztyűt, maszkot kellene hordanod, megakadályozva a vírus terjedését és hogy a vírus mennyire irgalmatlanul veszélyes, maximálisan túltolva még a hivatalos álláspontot is! Ez szöges ellentéte volt mindennek (beleértve ezt a fajta úgymond rémhírterjesztést is), amit a szcientológia tanít - és amit az egyház nemzetközi vezetője a covid elején mondott ("bolygószintű hisztéria").

A leghumorosabb számomra az Alapító, L. Ron Hubbard állítólagos mondatának ("Egy unciányi megelőzés felér egy tonna gyógymóddal.") tökéletesen elferdült használata, amire még valami videóban büszke is volt az egyház: ők bizony egy tonna megelőzést produkálnak. Nagyszerű... Végül is a vízzel együtt kiöntöttük a gyereket. Persze ha valakinek egyéb betegsége volt, ami nem covid szerű, mint pl. magas vérnyomás, az senkit sem érdekelt.

Emellett a covid időszak náluk jelentősen tovább tartott, mint bárhol a világban...

Utána pedig jött az infláció és rezsinövekedés, ami szerintem már csak hab volt a tortán (vagy eper a habon...).

Ugyanazok a tagok, mint évek óta

Amikor elém kerül valamilyen szcientológia egyházas életkép vagy programról fotó, reklámanyag, vagy egyházzal kapcsolatban álló ismerős mutat nekem valamit, akkor mindig ledöbbenek, hogy mennyire kevés új ember van! Szinte mindenkit ismerek, holott évek óta nem jártam az egyház közelében sem. Egyszerűen nincsenek új arcok, új emberek, vagy legalábbis minimális!

Hányan lehetnek az aktív tagok?

Nézzük az adó 1%-ot, ami alapvetően fals, mert sok szcientológus rávesz nem szcientológus embereket (szülőket, ismerősöket, barátokat, kollégákat), hogy adják a szcientológia egyháznak az 1%-ukat. Ezen általában hónapokig tartó kemény munka van, hogy ki hány embert "íratott fel". Így jön ki úgy 3 ezer.

Amikor bejártam, meg ahogy most hallom és látom pl. promóciós anyagokban ill. Facebook posztokban, meg amiket visszaigazolnak nekem időnként bejáró ismerősök, nagyjából 5-600 főt mondanék. Szerintem ennél nincs számottevően több olyan személy, aki a magyar szcientológia egyházban ténylegesen aktív (bejár rendszeresen tanfolyamra vagy terápiába, esetleg távoktatásban levelező tanfolyamot végez). Talán még egy maroknyi van a vidéki kis szcientológia szervezetekben (missziókban), de ezek egy része már nem is működik.

Mi várható a jövőben?

Nyilván még évekig fennmarad a magyar egyház, ha kell, egyre kevesebb dolgozóval, akik már nemcsak keveset keresnek, hanem semennyit, és szimpla önkéntesek. Ha kell, a szcientológia egyház nemzetközi tagsági (adományi) szervezete fogja kipótolni a rezsiből hiányzó százezreket, ha ez még eddig nem történt meg.

Egyébként ez jellemző az "ideális" orgokra szerte a világon: konganak az ürességtől. Még az olyan gazdag nagyvárosokban is, mint pl. London. De mesélte Dániában élő ismerősöm is, aki anno a koppenhágai haladó, magas szintű egyházban dolgozott, hogy ledöbbent, hogy mennyire kevesen jártak be. Ezeket sokszor beszélik egymás közt szcientológusok. A külsőst be lehet csapni pl. reklámkisfilmekkel, amiket munkatársakkal vesznek fel (ők játsszák el az ügyfeleket), és ami azt mutatja, hogy az egyházak telis-tele vannak (vidám) emberekkel, de azokat, aki a saját szemükkel látják nap mint nap, azokat (már) nem.

Összefoglalva: a magyarországi szcientológia egyház gyakorlatilag olyan mélyre süllyedt, hogy már szinte semmilyen vizet nem zavar. Gyakorlatilag a haláltusáját vívja, és már csak a "gépek" tartják életben. És ennek kizárólag belső oka van, hiába próbálnak mindig kifelé, az "elnyomókra" mutogatni az egyház munkatársai, meg hogy őket mindenki csak bántja, pedig milyen jók. Azok az "elnyomók" ott vannak bent a magyar egyházban és a nemzetközi anyaegyházban...

Vannak olyan alapítványok és egyéb szervezetek, amelyek kötődnek a szcientológia egyházhoz. Ezeket felsorolom név szerint, hogy mivel foglalkoznak, működnek-e még, és leírom az őszinte meglátásaimat valamint az évek során felhalmozott objektív tapasztalataimat.

Ezek a szervezetek alapvetően tényleg jó szándékkal jöttek létre itt Magyarországon, és alapvetően pozitív célokkal, segítő szándékkal működtetik azt hétköznapi (amúgy szcientológus) emberek. Többségüket személyesen ismerem. Az, hogy mennyire sikeres és értékes a munkájuk, az más téma, mindenesetre legalább semmiképp sem károsak.

Ezek a szervezetek kötődnek az egyházhoz olyan módon, hogy gyakorlatilag a nemzetközi szcientológia egyház a felettes szervük. Az egyház irányítja őket bizonyos szinten, illetve rendszeresen le kell jelenteniük „felfelé” a statisztikáikat (számadatokat). Magyarországon azt tapasztaltam, hogy ez a kapcsolat nem túl erős, általában viszonylag önállóan látják el a feladataikat, kevés beleszólása van az egyháznak akár nemzetközileg, akár helyileg.

A pletykákkal ellentétben ők ritkán térítenek, ritkán akarnak az egyházba bevinni embereket. Nem egy esetben igyekeznek is titkolni az egyházi kötődést, mert nehezíti a munkájukat a szcientológia rossz hírneve.

Gyakorlatilag azért hozta őket létre az egyház (és pénzeli egyiket-másikat minimális szinten), hogy a saját jó hírét keltse, bemutassa, hogy ő bizony részt vesz a társadalmi munkában. A sok éves tapasztalatom alapján azt gondolom, hogy nem kell tőlük félni.

Sőt, igazából, ahogy megfogalmaztam egy korábbi írásomban: a szcientológia egyház azért tud ilyen erős lenni, mert élősködik a jó embereken, és igyekszik az utolsó cseppig kihasználni őket.

Lássuk, melyek ezek a szervezetek.

Út a Boldogsághoz / Virágozz és Prosperálj Közhasznú Alapítvány

Ez a szervezet L. Ron Hubbard Út a Boldogsághoz kiskönyvére épül. Ez a könyv 21 életviteli szabályt tartalmaz, amivel elvben eléred a boldogságot (vagy ami nélkül nem éred el). Elég evidens dolgok, mint ne lopj, ne tegyél törvényelleneset, segítsd a szüleid, segítsd a gyermekeid, törődj magaddal, vagy épp ne csald meg a párod.

Magyarországon az alapítványt egy házaspár vezeti évek óta. Tevékenységeik: terjesztik az Új a Boldogsághoz könyvet, az arra épülő kisfilmeket (ezek egyébként egész jók, az egyház készítette őket, gyanítom, nem kevés pénzért) és előadásokat tartanak. Rendszeresen mennek iskolákba előadni pedagógusoknak, jelenleg az iskolai agresszió ellen próbálnak megoldásokat bemutatni. Őszintén: fogalmam sincs, hogy ez valójában mennyire hasznos, az előadást nem hallottam, a bemutatott megoldásokat nem ismerem.

A házaspár férfi tagja gyermeknevelési témában is szokott előadni, vannak kisvideói, anyagai. Amiket ebből megnéztem, olvastam, azokat jónak találom, van olyan nem-szcientológus szülő ismerősöm, aki egyenesen odavan értük.

Alkalmazott Oktatástan / Alkalmazott Oktatástan Non-Profit Kft.

Ez a szervezet L. Ron Hubbard tanulás-módszertani anyagaira épül. Ez az egyik területe a szcientológiának, amely ha józanul használják, nagyon értékes. Persze, ebben is láttam eszement, helytelen alkalmazást az egyház falai között. Tanulás-módszertani tanfolyamokat szerveznek, előadásokat tartanak pedagógusoknak és különféle anyagaik vannak, amelyeket a magyar tagok készítettek.

A magyar Alkalmazott Oktatástanban pedagógusok dolgoznak, sok éve viszonylag stabilan működik. Azt gondolom, tőlük sem kell tartani, a szándékaik tiszták, és ők sem térítenek.

Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR)

Ez egy jogvédő alapítvány, amely kötődik a szcientológia egyházhoz, pszichiátriai visszaélések feltárásával foglalkozik, valamint jogi tanácsadást és védelmet nyújt ezeknek az áldozatoknak. Elég stabilan működik sok éve már Magyarországon. Mivel régóta jelen van, jól ismerem őket (is), nem kell tőlük tartani, nem is próbálnak téríteni egyáltalán. Tevékenységeik: a jogvédelem mellett foglalkoznak azzal a témával, hogy a mentális betegekkel mit lehet(ne) tenni illetve a pszichiátriai szereknek milyen mellékhatásaik vannak.

Pszichiátriáról szóló kiállítás a CCHR szervezésében (vándorkiállítás, nincs fix helyszíne)

Önmagában azt fontosnak tartom, hogy 1. legyen valóban jogsegélyszolgálat ezen a határterületen (is), mint az elmebetegnek vagy pszichiátriai esetnek minősített emberek jogai, hiszen ők maximálisan kiszolgáltatottak tudnak lenni, és 2. legyen hangsúlyosan bemutatva az, hogy mit okozhat egy erőteljesebb nyugtató vagy antidepresszáns, és azok, akik nekilátnak rendszeresen szedni (vagy egy gyerek esetében a szülők), képben legyenek a pontos hatásokkal. Az már más kérdés, hogy azt nem látom, hogy tudnának egy precízen kidolgozott, teljes alternatívát mutatni akárcsak esettanulmány szintjén az elmebetegek kezelésére, vagy bármilyen komolyabb pszichiátriai kórképre. Amit mutatnak, az nagyon általános és számomra kínosan hiányos. Egyetértek és tapasztalom, hogy a jelen hivatalos orvostudomány gyerekcipőben jár a mentális problémák teljes vagy részleges kezelésében, de ha nem ez, akkor mutassuk be, hogy mi lehetne helyette. Alternatívaként alap dolgokat leírnak (mint pl. a pszichiátriai kórképek mögött lehet helytelen táplálkozás, betegség stb.) és hogy az elmebetegek kezeléséhez nyugodt közeg szükséges, de ez azért édeskevés.

Egy kis szösszenet: a CCHR alapítvánnyal kapcsolatban anno felmerült egy hír, hogy ők - illetve rajtuk keresztül a szcientológia egyház - bezáratta a magyar OPNI-t (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, ismertebb nevén Lipót). Nos, ez nem igaz. Nem tudom, honnan indult a hír, emlékeim szerint a szcientológia egyház legfőbb (külföldi) vezetője fejéből pattant ki, amikor a magyar CCHR vezetői egy komoly szcientológia díjat vettek át. A szcientológusok számára ez egy nagyon "menő" dolognak számított, mert a szcientológusok nagyon félnek és utálnak mindent, ami a pszichológia és pszichiátria néven fut, és nagyon károsnak tartják őket. Ez a nagyszerű bejelentés hatalmas hírnek számított, ami sokakat nyilván arra ösztönzött, hogy további pénzeket fizessenek az egyház kasszájába adományként. Tudtommal az alapítvány tagjai sem értettek egyet ezzel az erőltetett csúsztatással.

Criminon

Ez az szervezet bűnmegelőzéssel (felvilágosítással), valamint bűnözők rehabilitációjával foglalkozik. Magyarországon jó pár éve megszűnt. Tevékenységeik: annak idején előadásokat tartottak börtönökben, illetve levelező tanfolyamokat szolgáltattak raboknak. Elsősorban a fentebb említett Út a Boldogsághoz tanfolyamon vezették végig az elítélteket. Őszintén nem tudom, hogy ez mennyire volt sikeres, és egyáltalán mennyire elegendő egy ilyen bármilyen bűnöző „megállításához”. Szerintem egy bűnöző kezelése ennél sokkal mélyebb és összetettebb dolog, mintsem hogy a józan eszére apellálva, egy gyakorlati kis tanfolyam megoldás lenne. Vagyis egyes esetekben biztosan segít, de egyébként erősen kétlem. A komolyabb/visszaeső bűnözők vagy megélhetési bűnözők (nincs megfelelő oktatása, tudása, lehetőségei ahhoz, hogy rendesen tudjon élni) esetében nem segítség.

Narconon

Ez egy érdekes téma/terület. Ez a szervezet elvben drogfelvilágosítással és leszoktatással foglalkozik. A drogelvonást több lépéses programon keresztül végzik. Ennek része az úgynevezett Méregtelenítő program, ahol futás, szaunázás és táplálékkiegészítők segítségével a drogmaradványokat kinyomják a testből. Az elmélet az, hogy a drogok egy része fizikailag megmarad a zsírszövetekben, ami újra és újra bekapcsolja a személyt, egyfajta utóflesseket okozva. Ezen kívül a program része olyan mentális terápia és gyakorlatok, amelyek a „jelen időbe” hozzák az ember figyelmét, és leveszik a drogokról, illetve a múltról.

A magyarországi Narconon volt rehabközpontja - eladták, ma már hotelként üzemel

Magyarországon külön rehab központjuk volt vidéken, egy kis községben. Jártam lent anno – mármint nem a leszoktató programon, csak megnézni :) – olyan volt, mint egy luxus wellnessközpont vagy egy falusi tanya valami régi filmből. Szóval igazán jól nézett ki. Magánszemély vette, nem az egyház. Azóta eladásra került, az alapítvány pedig feloszlott. Jelenleg a hely hotelként működik. Van némi kezdeményezés arra, hogy újra működjön a Narconon, csak mint alapítvány, nem rehabközpont, de ez a nagyjából a semmi kategória.

Erről az egész témáról lehet, hogy fogok készíteni egy teljes cikket, mert elég érdekes és tanulságos, és cikkeztek is arról, hogy állítólag az egyik celeb részt vett a programon (nem tudom pontosan, hogy igaz-e, valószínűleg igen). A program szerintem önmagában nem rossz, de nem elég egy drogos stabil leszoktatásához, mert a drogozás sokkal többről szól, mintsem hogy ennyi lenne a teljes kezelés. Belső információim szerint több visszaeső is volt a program után, talán ez volt a fő oka annak, hogy Magyarországon a Narconon megszűnt. Na meg az, hogy ezek a leszoktatások kemény milliókba tudtak kerülni, és hát egy átlag drogos ezt nem tudja megfizetni.

Jelenleg tudtommal bírósági eljárás folyik ellenük, mert úgy végezték a drogelvonást, hogy hivatalos engedéllyel nem rendelkeztek hozzá.

Drogmentes Maraton / Magyar Prevenciós Alapítvány / Drogmentes Világért Alapítvány

A Drogmentes Magyarországért Maraton egy országos futás, amely kb. 1 hónapig tart, amely során az alapítvány csapata különféle településeket jár/fut végig, és a drogmentességet terjesztik elsősorban gyerekeknek, és előadásokat tartanak iskolákban bemutatva a drogokat és azok káros hatásait. Egy úgynevezett „drogmentes kapitány eskü” letételével gyerekekkel megígértetik, hogy nem fognak drogozni és a barátaikat informálják a drogok negatív hatásairól.

Amikor pedig nincs futás, akkor kis drogokról szóló füzeteket osztogatnak vagy előadásokat tartanak.

Alapvetően jó dolognak tartom a kezdeményezést (információim szerint ezt angliai szcientológusok találták ki), ahogyan mindent, ami arról szól, hogy sportolj, ne drogozz. Nagyjából ez a fő üzenete a maratonnak. Ismerem a (volt) tagok nagy részét személyesen, őszinte segítő szándékkal csinálták az egészet.

A covid ideje alatt a futás megszűnt, azóta nem indították újra (kb. 5 éve). Ha jól emlékszem, 2001-ben indult, és akkor még minden évben mentek. Később új vezetője lett, a régi páros elment. Az utolsó maratonok is elég gyengék voltak már, minimális ember ment ki az indulásra (Budapestről indultak). Jelenleg inkább csak üres PR-ként működnek, néha osztogatnak ilyen kisfüzeteket (aminek nem tudom, van-e bármilyen értelme, szerintem minimális, de megint csak: legalább nem ártalmas), de ennyi. Tudtommal már nem jutnak be iskolákba a szcientológia kötődés miatt. Az adó 1%-ot persze kérik. :)

Fiatalok az Emberi Jogokért / Egy Toleránsabb Világért Alapítvány

A szcientológia egyháznak ez a „vonala”  Magyarországon általában nem működik vagy csak nagyon visszafogottan. Az elmúlt években időnként belelkesedett valaki a szcientológusok közül, és nekilátott működtetni, majd megszűnt. Jelenleg a fent nevezett alapítvány foglalkozik vele. Nem nagyon tudok róluk semmit.

Alapvetően az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata által meghatározott 30 emberi jog megismertetésével foglalkozik. Az egyház készített erről is kisfilmeket az Út a boldogsághoz alapelveihez hasonlóan. Szerintem igényesek. Szerintük, ha valaki ismeri a jogait, akkor nehezebb azokat elvenni tőle. Hát, én ezzel tudnék vitatkozni…

Amerikai Fiatalok az Emberi Jogokért önkéntesek, Los Angeles (2020)

Ami külön humoros (vagy inkább visszás), hogy maga az egyház sem igazán tartja be ezeket a jogokat. Pl. ott van a nyilatkozat 16-os cikke, ami arról szól, hogy szabadon házasodhatsz fajra, nemzetiségre vagy vallásra való tekintet nélkül, míg az egyházi szerzetesrendben (Sea Org) csak a Sea Orgban lévő, szcientológus vallású emberrel lehet házasságot kötni. Vagy ott van a 24-es cikk (minden személynek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz, beleértve a munkaidő ésszerű korlátozását és a rendszeres fizetett szabadságot), ami szintén nincs meg a Sea Orgban, ahol 0-24 dolgoznak, minimális pihenőidővel, és ahogy hallottam, a szabadidő sem szabad valójában, hanem könnyen munkával telhet. De a 11-es cikk (bűnösségünk bebizonyításáig ártatlanok vagyunk és jogunk van védelemhez és tárgyaláshoz) sem erőssége a szcientológia egyháznak, én nem egyszer tapasztaltam, hogy mindenfajta bizonyíték nélkül megpróbáltak engem és másokat rossznak beállítani, és rólunk rosszat terjeszteni szcientológus ismerősök között, és nemhogy védekezni nem tudtunk, de nem is volt nyílt felénk ez a dolog, hanem a hátunk mögött ment. De megemlíthetem a 12-es cikket is (senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, otthonába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni), amit szintén nem egyszer megsértenek. Ráadásul olyat is hallottam, nem egy alkalommal, hogy az egyház elvette emberek mobiltelefonját, sőt, akár a levelezéseit, anyagait is megnézte.

A 19-es cikket (vélemény és kifejezés szabadsága) pedig szerintem az egyház szeretné teljes egészében kitörölni a szcientológusok jogai közül - amennyiben tőle eltérő véleményen van.

Szóval, ha belegondolunk, nem csoda, hogy ezt annyira már nem propagálja az egyház.

Összefoglalás

Nos tehát ezek azok a szervezetek, amelyek kötődnek a szcientológia egyházhoz. Egyébként nem titok, utána lehet nézni, nyilvános információ. Valójában ezek többsége ténylegesen segítő tevékenységet végez (már amelyik működik egyáltalán), és emellett igyekszik elrejteni az egyházi kapcsolatot. Most, hogy felmentem frissen egyik-másik honlapjára, általában nincs fent sem L. Ron Hubbard neve, sem pedig a szcientológia szó. Igazából én inkább azt mondanám, hogy nem ők az egyház részei, hanem az egyház próbál rájuk telepedni, hogy elhitesse az emberekkel, hogy ezt ő csinálja. Valójában nem. Valójában ezeket egyes emberek csinálják, akik akarnak valami értelmeset, valami társadalom jobbítót végezni. Ráadásul az egyház a kommunikációjával azt próbálja elhitetni, hogy az egyház tagsági szervezete (IAS, ahová töménytelen adományt fizetnek a tagok) rendszeresen támogatja ezeket szervezeteket, holott ez a támogatás minimális vagy épp semennyi.

Az egyház arra használja fel ezeket, hogy 1. elfogadtassa magát illetve a negatívumok helyett erre terelje át a figyelmet, 2. további pénzt szedjen be az adományozóktól. Töménytelen mennyiségű fotó és kisfilm készül, ahol ezek a csoportok dolgoznak szerte a világon (ugye ezek nemcsak Magyarországon vannak jelen). Tipikus felvételek, amikor kis falvakba mennek, ahol emberek kezébe adják valamelyik kisfüzetet, és ők integetnek vagy ilyesmi. Vagy épp előadást tartanak, ahol látszik a molinójuk vagy a kivetítőn az egyik kisfilm.

Fekete afrikai kisfiúk az Út a boldogsághoz füzetet olvasgatják

Önmagában ezek nem rossz dolgok, ellenben messze sokkal kevesebb értéket látok (már) benne, mint annak idején láttam, amikor benne voltam. A szcientológia egyház erőteljes csúsztatásokat tud belevinni ezekbe az akciókba, amit megtapasztaltam, amikor részt vettem ilyen tevékenységekben (nagyjából mindegyik alapítvány munkáját segítettem már). És hajlamos egy statisztikát kizárólagosan az ő munkájuk eredményének bemutatni. Pl. csökken a bűnesetek száma egy adott területen, településen, tehát az az egyházi Út a boldogsághoz kampánya miatt történt. Drogtéma ugyanez. Ismertem olyan szintű statisztikai csúsztatást (amit a nemzetközi szcientológia egyház talált ki), hogy a helyi, magyar tagok rendesen fel voltak háborodva és kínosan érezték magukat miatta.

De olyan esetet is tudok (nem egyet), ahol úgy volt beállítva, hogy a szcientológia egyház tagsági szervezete támogat egy projektet valamelyik fenti civil szervezetnél, de ez nem volt igaz, hanem a magyar tagok, szcientológusok vagy épp nem-szcientológusok finanszírozták az egészet.

Szóval, szerintem ezek a területek alapvetően értékesek, vannak valóban hasznos anyagok, módszerek és kezdeményezések, meg egyébként is sok minden jobb, mint a semmi (pl. egy drogmegelőző előadás vagy felhívni bármilyen negatívumra a figyelmet), de az, hogy ezek elképesztő, érezhető változásokat hoznának létre a világban, és ennek a szcientológia egyház lenne az "oka" - nos, ez nem igaz. Ahogyan azt sem, hogy bármi javulna a világban nagy általánosságban. Azt látom, hogy vannak jóérzésű, egyéni szcientológusok, akik beállnak nem-szcientológusok mellé, hogy segítsenek másoknak.

Kép fent: Drogmentes Maraton futók (Magyarország, 2018)

Ennek a cikknek először azt a címet akartam adni, hogy „Ami nincs, de mégis van: kapcsolatmegszakítás a szcientológia egyházban”. Ugyanis ezt a témát igyekszik ignorálni az egyház, holott ez okozza számára a legnagyobb bajt, és ez festi róla a legrosszabb képet.

Összefoglalom, hogy ez mit is jelent, hogyan működik a gyakorlatban és én mit gondolok róla.

A kapcsolatmegszakítást néha félreértelmezik azok, akik nem ismerik a pontos szabályokat erről. Az egyházban nem kell megszakítanod azokkal a kapcsolatot, akik nem szcientológusok vagy nem járnak be az egyházba, esetleg nem érdekli őket, netán van némi negatív gondolatuk az egészről.

Akkor köteleznek rá, ha az illető kifejezte az ellenvéleményét súlyos formában (pl. írt róla egy nyilvános cikket, esetleg körbeküldött sok szcientológus ismerősének erről anyagokat stb.), és ezt az egyház is leírta egy konkrét dokumentumban (magyarul őt írásban kinyilvánították – ez is a szakszó rá, elnyomóvá lett nyilvánítva). Persze, ez se mindig van így, sokszor már nincs leírt dokumentum, vagy azt nem mutatják meg, vagy épp az egész alattomosan zajlik, kvázi pletykaként terjed, és az egyház egyszerűen csak szándékosan (titokban) valakinek a rossz hírét kelti. De erről majd később.

„Elnyomó” természetesen sok egyéb dolog miatt is lehet valaki, a lényeg, hogy ő az egyház megítélése szerint súlyosan ártott a szcientológiának vagy szcientológusoknak.

Ha valaki elnyomó személynek lett nyilvánítva, innentől fogva ő nem járhat be az egyházba (valószínűleg nem is akarna), és nem állhat senki vele kapcsolatban. Ha valaki továbbra is kommunikál vele, akkor ő sem haladhat az egyházban, mert akkor ő egyfajta „elnyomott” státuszba kerül. Jó, ez így furán hangzik, de lényegében erről van szó.

Egyébként ma már minden piszlicsáré dolog miatt elnyomóként kezel embereket az egyház, ma már nem kell súlyos kárt okozni. Sőt, szinte már semmit, elég az, ha valaki besértődik ránk az egyházban. :) Van olyan ismerősöm, aki rendszeresen kellemetlen kérdéseket tett fel, és udvariasan várta a hivatalos választ rá. Ezért ő elnyomó. Hát jó.

Elnyomónak címkézett családtagok

Egy szcientológus célja, hogy bejárjon az egyházba, ahol tanuljon és terápiába járjon, aminek a végén sokkal jobb szellemi állapotba kerüljön (végső formában pedig „szabaddá váljon”). Ha valakinek a családtagját elnyomóként tartja számon az egyház, akkor ő maga sem haladhat, hacsak meg nem szakítja vele a kapcsolatot. Tehát ha neked a gyereked elnyomó, akkor nem találkozhatsz vele többet, ameddig bejársz az egyházba és haladsz. Vagy ha apád/anyád az, akkor velük sem beszélhetsz semmit.

De miért nem tagadják ezt le simán a szcientológusok? – kérdezheti valaki joggal. Találkoztam tegnap az elnyomó fiammal, és szülinapoztunk, miért kéne ezt bárminek az orrára kötni?

Mert eséllyel ki fog derülni. Méghozzá úgy, hogy a terápiás ülések egyik fő eszköze az e-méter nevű műszer, ami képes hazugságvizsgálóként is funkcionálni, vagyis rá fognak jönni…

Másrészt elhitették a szcientológusokkal, hogy ha ilyen emberekkel állnak kapcsolatban, az veszélyezteti a haladásukat (ami tény, csak nem így), és a lelkiállapotukat, vagyis nem fognak tudni „szabaddá válni”.

Egyébként ez nekem azért is logikátlan, mert ha én szeretek valamit (jelen esetben az egyházat és az ottani tanfolyamokat pl.), de valaki azt rendszeresen lehúzza, beszól rá, akkor előbb-utóbb normál esetben el fogunk távolodni egymástól természetes módon. De ez bárkivel és bármivel így van. Ha anyámnál hétvégente azt hallgatnám, hogy mennyire rossz az én hobbim, a párom, a munkám, bármi, ami számomra fontos és örömöm lelem benne, nyilván egy idő múlva, ha ezen nem tud túllendülni valahogy, akkor minimálisat fogunk találkozni, vagy épp semennyit sem. Tehát feleslegesnek látom ilyen drámai megoldásokhoz folyamodni.

De itt általában közel sem erről van szó, hanem családtagokról, akik egyébként szeretik és tisztelik egymást.

Elnyomónak címkézett munkatársak, üzleti partnerek

Ugyanez működik nyilván olyan emberek esetében is, ahol üzleti kapocs van. Pl. ha az ember, akinél alkalmazásban állsz, elnyomó, akkor neked el kell tőle jönnöd. Vagy ha a te alkalmazottad lesz az, el kell küldened. Gondolhatod, hogy ebből milyen botrány tud lenni, főleg, ha egy hibátlanul dolgozó emberről van szó. De üzleti partnereknél is rendszeres ez. Ismertem olyan szcientológust, aki megszakította az anyagilag nagyon gyümölcsöző üzleti kapcsolatát valakivel azért, mert az illetőt az egyház elnyomónak nevezte. Egyik napról a másikra. Totális őrület. Vagyis pontosítok: egy egyházi munkatárs megsúgta ezt neki mindenfajta konkrétum és hivatalos egyházi papír nélkül, ő pedig eldobott magától egy milliós üzletet. Igazán ostobaság.

Az egyház alattomos lejárató kampánya emberek ellen

Fentebb írtam, hogy ez alapvetően olyan esetekben lenne igaz, amikor valaki nagyon sokat árt a szcientológusoknak, és ezután egy hivatalos formában ez kiadásra kerül. De ez ma már szinte sosem történik meg. Ehelyett egyházi dolgozók fű alatt elkezdik elmondani egyházba járó embereknek, hogy ez meg az rossz, ez meg az rosszat csinál, kérdéseket tesznek fel nekik privát formában valakiről (azt sugallva, hogy az illetővel valami baj van). Sok esetben ez egyáltalán nem tiszta, nem is történik meg az „elnyomóvá nyilvánítás”. Sokszor nincs konkrét ok sem megnevezve, csak homályos általánosságok (mint „nincs jó viszonyban az egyházzal”, „kivizsgálás folyik ellene” stb.). Ráadásul sok egyháztag tényleg buta és/vagy szemellenzős, és nem kérdez, nem gondolkodik, vakon bízik az egyház megítélésében.

Egy fura, megtörtént sztori: egy szcientológus ismerős azért szakította meg velem a kapcsolatot (mindenfajta kommunikáció vagy kérdezés nélkül), mert valakiről faggatták őt az egyházban, akit nevezzünk J-nek. Ismerősömtől megkérdezték, hogy milyen információi vannak J-ről, mert hogy „vizsgálat folyik ellene”. Látod, mi történik? Ismerősöm semmit sem tud J-ről, szerintem életében nem váltottak többet egymással pár szónál, de már akarva-akaratlan ő „úgy tudja”, hogy J-vel gondok vannak, és J „ártott az egyháznak”. Erre ismerősöm megszakította velem a kapcsolatot, később kiderült, hogy azért, mert úgy gondolta, én „jóban vagyok” J-vel, mivel évekkel ezelőtt jóban voltunk. Ez úgy istenigazából, mélységesen őrület, nem?

Nagyon undorító és etikátlan dolognak tartom ezt a hozzáállást, sőt, igazából ez már törvénytelen is, hiszen emberek anyagi jólétét is veszélyeztetheti. Ismerek nem egy olyan üzletembert, akinek az egyház beleszólt (titokban) az üzletébe olyan módon, hogy rossz hírét igyekezett kelteni olyan szcientológusok között, akik vele üzleteltek, és ami miatt őt ezért anyagi kár érte (talán a becsületsértés és rágalmazás a megfelelő szavak rá).

Az egyházat választom helyetted

Elképesztő, de ezt így már nem egy esetben láttam leírva. Régi barát írta le ezt barátjának, akiről az egyház neki rosszat terjesztett, illetve egy ismerősöm anyukája is mondta ezt neki, miután felmerült, hogy a fia az egyház (jogos) kritizálása miatt elnyomó lehet.

Szerintem nem lehet jó egyház/vallás az, amelyik elválaszt és nem összehoz. Amelyik kirekeszt. Amelyik kritizál, ítélkezik. Nem szabadna az egyházad és a családod között választani. Ez már eleve hibás. Főleg az, hogy itt nem rossz emberek és egy jó csoport között kell választani, mert az evidens választás lenne, és általánosan nem is kellene rá kötelezni az embereket: megtennék maguktól. Ráadásul általában a kapcsolat megszakítása több problémát és feszültséget szül, mintha megmaradt volna az "elnyomó" kapcsolat, akár olyan formában, hogy a felek ritkábban találkoznak vagy nem osztanak meg egymással mindent úgy, mint korábban.

Egyébként amikor rólam is folyt ilyen rágalomhadjárat a hátam mögött, akkor nem egy szcientológus ismerősöm jelezte nekem, hogy nem szakítja meg a kapcsolatunkat, mert semmi baja sincs velem. De olyan is volt, aki rendesen felháborodott, hogy neki csak ne mondja meg senki, hogy kivel kommunikáljon és kivel nem!

Én szeretek kiállni az igazság mellett és a helyes mellett, és ezt nem félek kimondani, és nem félek jelezni, ha valami nem tetszik, mert rossz/nem helyes. Annak idején mondtam ezt egyházból kijött ismerőseimnek, hogy szerintem engem az egyház ezért utál ennyire. A válasz az volt: mi pedig pont ezért szeretünk.

Szabaddá válhatsz szabad választások nélkül

Ugye fentebb írtam, hogy a szcientológusok szabaddá akarnak válni, és ezért nagyon félnek minden olyan dologtól, ami eltérítheti őket az útjuktól, legyen az akár egy olyan családtag vagy barát, akivel meg kell szakítaniuk a kapcsolatot az egyház utasítására.

A szabadságért képesek mindent feláldozni. Még a szabadságukat és a szabad döntési jogukat is…

L. Ron Hubbard eltörölte a kapcsolatmegszakítás intézményét

Külön ínyencség a végére, hogy L. Ron Hubbard, a szcientológia egyház alapítója a 60-as évek végén eltörölte ezt a kapcsolatmegszakítási kötelezettséget, mert problémákat okozott a gyakorlatban. Az utódja hozta vissza. Erről persze sok szcientológus máig nem tud. Gondolom, néhány éven belül majd azt az anyagot is eltörlik, amiben az alapító az eltörlésről ír. Így működik ez a szcientológia egyházban már évtizedek óta.

Ki tudja, milyen volt a szcientológia a maga eredetiségében…

(Fotó: HKmPUA / flickr.com)

Jó tíz évvel ezelőtt benne voltam egy mérgező párkapcsolatban. Az akkori párom szcientológus volt, és az egyházban dolgozott.

Az illető rendszeresen leértékelt, olyannyira, hogy az évek során konkrétan 15 kilót sikerült magamra szednem (tény, hogy soványan indultam, de már kissé duci lettem a végére). Állandóan stresszeltem. Rendszeresen bántalmazott szóban, kritizálta a ruházatom, a stílusom, a kommunikációm, a nőiességem (amit soha azelőtt, sem azután nem tapasztaltam mástól)… szinte mindent. Ügyesen építgette – valószínűleg részben tudatosan –, így az elején még alig tűnt fel, meg persze akkor még kevés leértékelés történt. Évek teltek el így, és én egyre szarabbul és szarabbul lettem. Ráadásul a párom rendszeresen agresszív is volt már, ami odáig fajult, hogy egy alkalommal megrángatott az utcán.

Nagyon szerettem volna szakítani, de egyszerűen nem voltam rá képes. Nyilván anyagilag sem voltam önálló, mert hát mérgező személyiségű emberrel éltem együtt. Nagyon nehezen találtam munkákat, (tekintve, hogy ahelyett, hogy felsőoktatásba mentem volna szakmát tanulni, az egyházba mentem rabszolgáskodni, mondván, hogy megmentem a világot, ugye), ha pedig igen, akkor keveset kerestem. De minden nap dolgoztam azon, hogy jó/jobb állásom legyen, de ugye szakma híján ez nem a legkönnyebb. Plusz az állandó kritizáló élettárs sem segítség. Emellett vittem a háztartást, és elkezdtem estin befejezni a sulimat.

Tehát munka + háztartás + tanulás. Mellette napi szintű kritika.

Szóval szerettem volna szakítani, vagy legalább segítséget kapni, hogy összeszedjem magam lelkileg. Bementem a szcientológia egyházba. Annak is az egyik alszervezetébe (egy úgynevezett misszióba). Ezek kisebb helyek, mint a központi egyház (ami jelenleg a Duna Plázánál van), sok szolgáltatást nem is tudtak nyújtani. Már voltak negatív tapasztalataim a központi egyházzal, így tettem egy próbát ezzel a kis misszióval, amikről jókat hallottam szcientológus körökben.

Egyébként szokványos az, hogy mivel a budapesti központi egyház annyira elnyomó, hogy maguk a szcientológusok is sokszor nem oda járnak szolgáltatásra, ha megtehetik, vagy nem oda küldik a barátaikat, ismerőseiket, alkalmazottaikat, hanem egy-egy ilyen misszióba, vagy épp egyéni terapeutához, akik szorosan egyik egyházi szervezethez sem tartoznak.

Ebben a misszióban egy úgynevezett etikatiszthez kerültem. Ők olyan személyek, akik fenntartják a rendet és a fegyelmet a szcientológiában, valamint mint egy coach segítenek személyes problémák kezelésében, mint pl. egy szcientológiaellenes családtag vagy ilyesmi.

Utólag már láttam, hogy ez hiba volt.

Elmondtam mindent az illetőnek, elmondtam a folyamatos leértékeléseket, a fizikai bántalmazást (!), az anyagi nehézségeket, és hogy ebből keresek kiutat. Az ő konklúziója az lett, hogy „nem keresek elég pénzt, ezért nem vagyok cserében a párommal”.

Nem érted? Nem vagy egyedül.

A cserében lenni egy szokatlan szcientológus kifejezés. Azt jelenti, hogy minimum annyit adsz valamiért, amennyit kapsz illetve amennyit fizettek érte, ha pénzbeli dolgokról van szó.

Tehát elmegyek a szcientológia egyházba, ahol privát ülés során elmondom, hogy mi a problémám, amire nagyon szeretnék megoldást, ami esetünkben egy olyan szcientológus fickó, aki rendszeresen bántalmaz szóban, és elérkeztünk a fizikai tettlegességig is… és szerinte ennek hátterében az van, hogy én csak eltartatom magam vele. 

Sok nonszensz dolgot láttam, hallottam és átéltem már az évek során az egyház falai között, de ez a szituáció nonszenszségben eléggé az élen jár…

Egyébként máig nem tudom, honnan vette azt, hogy én „nem vagyok cserében” a párommal, amikor nőként dolgozom, plusz viszem a háztartást és még tanulok is, hogy jobb munkáim lehessenek. Az sem rémlik, hogy mondtam volna konkrétan, hogy mennyit keresek, a párom mennyit keres és egyáltalán mennyi a költségünk havin szinten. Én kérek elnézést, hogy nem keresek jobban. :)

Egyetlen egy pillanatig sem ütközött meg azon, hogy engem fizikailag bántalmazott egy férfi, aki mindezeken túl még egyháztag is…

… és ebben a misszióban is dolgozott külsős segítőként.

Nem volt több kérdésem. Nem mentem vissza oda többet. A mérgező párommal meg kb. egy évre rá sikerült szakítanom – amiben egyébként végül szcientológus barátok segítettek.

Fura világ az egyház világa.

Az áldozathibáztatás egyébként nagyon szokványos az egyházban. Önmagában egyet tudok érteni azzal, hogy minden esetben nézzük meg a mi felelősségünket (illetve hibáinkat) is egy számunkra negatív helyzetben. De ez így, ilyen formában legalább annyira mérgező – ha nem mérgezőbb és károsabb! – mint maga az alaphelyzet.

Ez a téma egy időben rendszeresen felmerült, így gondoltam, írok róla. Röviden: korábban gyűjtött, igen. Most nem tudom, mi a pontos helyzet, mert a 2017-es adatvédelmi kivizsgálás és bírság óta azt tapasztaltam, hogy sokkal visszafogottabb a helyzet.

Annak idején, amikor munkatárs voltam, emlékszem rá, hogy ki kellett tölteni egy hosszabb kérdőívet, ami az életemről szólt. Life history kérdőívnek hívták, és így is utaltak rá: Kitöltötted a life historyt? Amikor valaki munkatárs lett vagy amikor haladó szervezetbe ment tanulni, kérték a kitöltést.

Én akkor ezt még floppy lemezen kaptam. Azt tudni kell, hogy az egyház elég lassan fejlődött digitálisan. Jó sokáig még egy borzasztóan alap belső adattárolási rendszert használt a befizetésekről, faxolt/telexelt, a munkatársak nem fértek hozzá internethez a gépeken (igaz, otthon sem volt elterjedve ennyire, mint most) és kézzel írtak leveleket.

Milyen kérdések voltak benne?

Kik a barátaid? (név szerint)

Kikkel töltöd a szabadidőd?

Mennyit szoktál velük találkozni, mit szoktatok csinálni?

Kikkel voltál párkapcsolatban?

Kikkel feküdtél le és mit csináltatok?

Volt-e homoszexuális tapasztalatod? Ha igen, részletezd.

Van-e bármilyen szexuális perverziód?

Biztosan más kérdések is szerepeltek benne, de ezekre emlékszem.

Név szerint le kellett írni az embereket és hogy miket csináltunk. Mivel én elég fiatal voltam kevés ilyen irányú tapasztalattal, így nem voltak számomra különösebben kellemetlenek a kérdések. Abban viszont elbizonytalanodtam, hogy egy szexuális alkalmat mégis hogyan kellene leírnom. Aztán hallottam, hogy igazából sokan csak úgy írják, hogy „normális” vagy „általános”, és nem fejtik ki részletesen. Így nálam is ez került be, és senki nem faggatott tovább.

Mivel ez a kérdőív kiment a nemzetközi egyházba (durva, hogy fiatalon az embernek mennyire nem szólal meg a belső vészjelzője az ilyen irreális történések vagy információk esetén…), így angolul kellett volna írni. Én nem tudtam ennyire angolul, ezért egy kollégám fordította, aki ráadásul ellenkező nemű volt, mint én. Kicsit kellemetlen volt, hogy ő fordítja (igazából semmi problémás nem volt benne, de mégis az ember a nemi életéről nem beszél bárkivel, ezek tényleg nagyon magán jellegű adatok), de megbíztam benne. Igazából úgy voltam az egésszel, mint amikor pl. orvosnál jársz, vagy mondjuk pszichológusnál, esetleg a legjobb barátodnak/barátnődnek mondasz el privát dolgokat.

Egyébként ez úgy volt eladva, hogy ki akarják szűrni az olyan embereket, akik veszélyt jelentenek majd az egyházra, és esetleg zsarolni lehetne őket ezekkel az információkkal. Mármint ha te munkatárs vagy és azon dolgozol, hogy segítsd, „megmentsd” a világot, és épp te egy prostituált voltál, akkor ezzel az adattal visszaélhet valaki, ami bezavar a munkádba és az egyházat kellemetlen helyzetbe hozza.

Így utóbb belegondolva, ez a saját védelmük volt, nem pedig a miénk. Nem akartak semmilyen támadási felületet hagyni. Amivel önmagával nem lett volna gond, hiszen más szervezetek is átvizsgálnak, leinformálnak olyan új dolgozókat, akik bizalmi pozíciókba fognak kerülni, de maga az, hogy ezeket leíratják, nem csak kérdeznek róla… nos, ez mai szemmel nézve problémás. Ráadásul az, hogy én kivel töltöm a szabadidőm, ahhoz senkinek sincs köze, legfeljebb a szüleimnek, ameddig kiskorú vagyok, illetve a páromnak, házastársamnak, családomnak (akiknek inkább biztonsági okokból mondjuk el ezeket).

Felhasználják-e ellenünk ezeket a privát adatokat? Zsarolhat-e minket vele az egyház?

Nyilván igen, ha az ember írt benne olyat, ami problémás. Egyébként a több mint 2 évtized alatt nem találkoztam olyan helyzettel (nem hallottam ilyen pletykákat és nem is mondta senki, kilépett magyar tagok sem, pedig sok sztoriról tudok, amiket személyesen meséltek nekem), hogy ezeket az adatokat valaki ellen próbálták volna fordítani.

Igazából az egyház maga, főként a felső vezetés külföldön, nagyon elnyomó és ártalmas, de sok olyan átlagember dolgozik az egyes szervezetekben, akiknek jó szándékaik vannak, és nem akarnak ártani. Sőt, igazából az egyház szerintem azért tud ennyire erős lenni (bár érezhetően egyre gyengébb és gyengébb minden évvel), mert parazitaként élősködik a sok erős, jószándékú emberen.

Az elmúlt években, amikor még bejártam, és kaptam valamilyen interjút a haladásom kapcsán, érezhető volt a „para” a NAIH-tól (adatvédelmi hivatal, ők perelték az egyházat a kényes adatgyűjtés miatt). Amikor automatikusan mondtam volna egy nevet, akkor jelezték, hogy ezt nem írhatják le, csak a keresztnevet. Valahogy már attól is volt egyfajta félelem, hogy kimondtam a teljes nevét egy ismerősömnek.

Úgy hallottam, hogy ilyen Life history kérdőív jópár éve nincs. Pontosan nem tudom, hogy mikor szűnt meg, és valóban megszűnt-e, de amikor egyszer rákérdeztem belső körökben, ezt az infót kaptam. És mivel én is egyháztag voltam, nem igazán volt érdekében az illetőnek, hogy hazudjon nekem.

Érzékeny adatok gyűjtése a terápia során

Miközben kapsz valamilyen terápiát, akarva-akaratlan előjönnek nevek, és ezeket (azzal együtt, amiket mondasz) feljegyzi a terapeuta. Ezek dossziékba kerülnek. Ezzel a fajta adatgyűjtéssel nekem nincs problémám – feltéve persze, ha nem élnek vissza vele bármilyen módon. Ez valóban olyan, mint amikor az orvos, pszichológus, coach, szociális munkás stb., akihez jársz, feljegyzi azt, amiről beszéltetek, hogy később legyen nyoma, vissza lehessen követni, a szakember át tudja nézni… szóval ez az illető személyes fejlődését segíti.

A szcientológia egyház zavaros kommunikációja / csúsztatása ezzel kapcsolatban

Az adatvédelmi per idején még tagja voltam az egyháznak és rendszeresen bejártam, illetve követtem a híreket. Már akkor bosszantott, hogy mennyire nem hajlandók erről nyíltan és egyértelműen beszélni a médiában.

Amikor felvetődött, hogy az egyházban „miért kell felsorolni időrendben, hogy kikkel volt intim kapcsolatunk”, akkor mindig erre a terápia során történő adatgyűjtésre próbáltak hivatkozni, nem pedig a fentebb említett Life history kérdőívre. Ez utóbbit valahogy mindig kikerülték.

A terápia során nem kértek be ilyen szinten részletekbe menő adatokat! Pláne nem időrendben! Ráadásul a terápián sokszor én csak keresztneveket említettem, és senki nem kérte az illető teljes nevét. Én csak erről a kérdőívről tudom, hogy ilyen részletes kényes adatokat kért a tagoktól (vagyis pontosabban a munkatársaktól).

Emellett, ami nagy „kedvencem”: a vallásszabadság. Hányszor dobta be ezt az ütőkártyát az egyház! Aminek semmi, de semmi értelme sem volt. Vallásszabadság van Magyarországon, tudtommal sok éve már, azt hiszed és azt gyakorlod, amit csak szeretnél. Ez egy bosszantó csúsztatás azért, hogy kikerüljük a valódi kommunikációt és a valódi választ egy joggal feltett kérdésre. Az, hogy valaki miben hisz és milyen vallást gyakorol, milyen szertartásokra, vallási eseményekre jár, senkit sem érdekel. Az viszont, ha megszeg egy törvényt, és/vagy másokat kellemetlen helyzetbe hoz, az már érinti az embereket. A tagokat és a leendő/potenciális tagokat egyaránt.

Nagyon sokan nem tudják hová tenni a szcientológiát, amit tökéletesen megértek. Ennek oka az a belső ellentmondás, ami az egyházban megtalálható, és amire igyekeznek építeni (alapvetően ugye teljesen sikertelenül) az egész kommunikációjukat. Erről igazán hosszan lehetne írni, talán egy későbbi cikkben még jobban kifejtem azoknak, akiket érdekel.

Humoros, de azt tapasztaltam, hogy van, hogy az egyháztagok se igazán tudják, hogy mit is kellene mondani, és már ők maguk is belezavarodtak, hogy mi is ez az egész.

Nézzük sorjában.

A szcientológia mint egyház

Egy egyház alapvetően egy olyan intézmény (ugye a vallásgyakorláson túl), amely segít a rászorulóknak. Itt kezdődik. És ott folytatódik, hogy ezt ingyen. A szcientológia egyház viszont semmit sem ad ingyen, amit esetleg igen, azok gyakorlatilag bevezető szolgáltatások a fizetős szolgáltatásokhoz vagy pedig olyan akciók, amivel a saját jó hírét igyekszik kelteni.

Emellett semmilyen rászorulónak nem segít. Én volt, hogy kértem segítséget, mert párkapcsolati problémám volt (mérgező élettárs), és közölték, hogy fizessek be pénzt. Úgy, hogy ebben az időszakban önkénteskedtem is náluk, vagyis ingyen dolgoztam – és még így sem kaptam segítséget.

Ami még ehhez kapcsolódik mint ellentmondás: sok szcientológus úgy gondolja, hogy mindenki saját maga okozza a saját helyzetét, és hajlamosak lenézni azt, akinek gondjai vannak az életben, mert neki a bűnei (ártó tettei) miatt adódtak ezek a gondok. Szavuk is van erre: alacsony statisztikájú. Magyarán olyan valaki, akinek a statisztikái (pl. a bevétele, munkái) rosszak.

Érdekes, hogy az egyház sokszor elvárja az ingyenes munkát, mintha non-profit alapon működő alapítvány lenne. Az ember olyan helyen önkénteskedik, ami alapból ingyenes szolgáltatásokat nyújt, tehát nincs igazán bevétele. Pl. rendszeresen „toboroztak” segítőket egy időben arra, hogy rendbe szedjék az irattárukat.

Szerintem az egész itt csúszik el, de alaposan.

Emellett egy egyháztól az ember elvárná, hogy közösségi szolgálatot nyújtson. Nos, ilyen sincs a magyarországi szcientológia egyházban.

Annak idején egy katolikus egyházi rendezvény volt azon a környéken, ahol laktam. Ahogy elsétáltam mellettük, feltűnt egy kis sátor, aminek az volt a bejáratához egy táblára kiírva, hogy Meghallgat-lak. Bent volt is két ember, akiket (gondolom) egy lelkész hallgatott épp meg, és gyanítom, hogy próbált nekik segíteni. Ez a név nekem önmagában elég kommunikatív: jól szemlélteti egy egyház lényegét. Meghallgatás ítélkezés nélkül, esetleg valódi segítség: erre nagy szükség lenne a mai Magyarországon.

Ítélkezés: ebben az egyház és a szcientológusok kőprofik, sajnos. Mindig jól el tudták nekem mondani (vagy célozni rá), hogy velem mi a baj. Meg persze a családomnak és a szcientológus baráti körömnek is, hogy velük mi a baj. Egészen addig mondogatták nekik, ameddig már egyesek ők maguk is elhitték… Sőt, sok esetben az egyház, amit rólam gondol negatívumot, hajlamos továbbadni másoknak. Komolyan néha úgy ment az egyházban a pletyka, hogy az unatkozó, sutyorgó öreg nénik megirigyelhették volna őket!

Erre rögtön mondaná az egyház valamelyik szóvivője, hogy de hát mi tartós élelmet osztunk szegény családoknak, és voltunk kint az ukrán határon is, amikor kitört a háború. Meg hát különben is vannak ingyenes online tanfolyamaink… tehát segítünk ingyen.

Nézzük meg ezeket sorjában.

Tartós élelem osztása: ez tök jó, de valójában úgy történik, hogy szcientológusoktól összeszednek pénzt, majd néhányan ebből vásárolnak dolgokat, és odaadják/elviszik nekik. Majd készül róla fotó, cikk és Facebook bejegyzés, esetleg kisvideó. Na, én ezt hívom PR akciónak. Tehát amikor a segítség igazából nem több, mint egy újabb cikk és egy újabb „ugye milyen jófej vagyok” jellegű közlés. Ráadásul ezeket nem az egyház finanszírozza, hanem közvetlenül a tagok adnak kifejezetten erre.

Tipikusan mint a politikusok: fotózkodom a szegényekkel, kezet fogok egy alapítvány vezetőjével, adományokkal teli dobozt adok át, és miközben mindketten fogjuk a dobozt, a kamerába mosolygunk. Több magyar egyház az ételt megfőzi és tálalja a rászorulóknak (ha már az ételosztásnál járunk), de az itt nem lesz, mert ahhoz több órás kemény munkára van szükség, meg szembenézni a sok hajléktalannal vagy nem hajléktalan szegény emberrel. Na meg hát az egyház nem támogatja az „alacsony statisztikát”.

Ukrán határon segítés és egyéb katasztrófa helyszíneken való segítés. Na, ez ma már elképesztően minimális a szcientológia egyházban. Persze, kimentek a határra, amikor már előtte tízezrek ajánlottak fel mindenféle segítséget az ukrán menekülteknek (élelmet, szállást, pénzt, ruhát, fordítási segítséget, személyszállítást és a többi).

Annak idején, amikor munkatárs voltam, még teljesen más volt a magyar egyház hozzáállása ezekhez a dolgokhoz. Meg igazából a nemzetközié is. Voltak úgynevezett Szcientológia Önkéntes Lelkészek, akik pl. kimentek árvízhez, vagy bementek kórházakba az elesetteknek segíteni, sőt annak idején Sri Lankán a cunami idején is dolgoztak páran a magyarok közül. Van egy ismerősöm, aki hónapokon át élt Sri Lankán, hogy segítsen. Kemény embernek ismertem meg, de mondta, hogy az még neki is megterhelő volt mind lelkileg, mind testileg. Elsősegélyt adott, romokat pakoltak, segítettek, ahol csak tudtak, és emellett öntötték a lelket olyan emberekbe, akik előtte vesztették el az egész házukat, vagyonukat és akár a szeretteiket is. Na, ez az igazi segítség, amikor ilyen embert próbáló helyzetben helyt állsz, és nem az, amikor veszel pár kiló lisztet meg babkonzervet és kattogó fényképezőgépek mellett átadod, majd hazamész a kellemes otthonodba. Negyed évente egy jócselekedet, mert a végén még megárt.

Persze sok helyzetben ez utóbbi is nagy segítség, de ugye a szcientológia egyház állítólag minden helyzetre rendelkezik fantasztikus technológiával – de valamiért ezt nem igazán sikerül használni, sőt, nem is akarják. Kivéve néhány elszigetelt esetet, amilyet sok éve nem láttam/hallottam.

Egyébként volt, hogy felvetettem – már sok évvel később –, hogy ha pl. van egy csomó technikánk, mint pl. tanulásmódszertan, gyermeknevelés, házassági problémák kezelése vagy kommunikáció és a többi, akkor miért nem tartunk erről előadásokat a rászorulóknak? Vagy pl. amikor volt a covid, és sokan a lakásukba kényszerültek tele feszültséggel, frusztrációval és bizonytalanságokkal, akkor miért nem segítettek ezek a Szcientológia Önkéntes Lelkészek? A sok házaspárnak és családnak, akik küszködtek a 0-24-es összezártsággal. Szülőknek, akiknek tanárokká kellett előlépni, mert nem volt oktatás… Költői kérdések ezek. Nem merült fel senkiben.

Egyszer ezt feltettem az önkéntes lelkész vezetőnek (vagy nem is tudom pontosan, hogy mi volt a pozíciója, de ő volt a „reklámarca” az egésznek). Egy nagyon óvatos és kedves kérdés volt. Erre olyan lekezelő választ kaptam, hogy teljesen ledöbbentem. Ja jó, így már értem…

Ja, ingyenes tanfolyamok. Van néhány olyan minitanfolyam, amit az egyház feltett az online felületére és ingyenesen elvégezheted regisztráció után. Mint valami levelező tanfolyam. Az már mellékes, hogy igazából ezeket az Önkéntes Lelkészeik képzésére szánták, nem pedig olyanoknak, akik az ég világon semmit sem tudnak a szcientológiáról.

Hát, ennyit a segítségről, ennyit a közösségi szolgálatról. Ennyit az egyházi feladatokról.

Tehát az önkéntes lelkészek anno árvíznél dolgoztak vagy cunaminál, ma már babkonzervet és cukrot osztanak, takarítanak (a covid alatt ezt tették), illetve virágot osztanak az utcán nőknek nőnapon. :) Kivéve, ha az illető egyházba járó nő, akkor általában kihagyják, és/vagy előtte behívják, hogy segítsen összekészíteni a virágokat. Pont tudok ilyen esetekről. Nesze neked nőnap…

A szcientológia mint önfejlesztés

A szcientológia véleményem és tapasztalatom szerint az „egyházságtól” áll a legtávolabb. Annál valamivel közelebb áll az önfejlesztés területéhez.

Annak idején, amikor megismertem az egyházat (akkor még Dianetika központ néven futott), ez vonzott az egészben: az önfejlesztés és az, hogy segíthetek egy terápiával másoknak. Magam is kapok segítséget, vagy magamnak is segíthetek, és eszközöket kapok, hogy másoknak is, na ez igazán jól hangzott!

Ezt az időszakot nagyon izgalmasnak és értékesnek tartottam.

Az egyháznak egy része ma is erről szól: kommunikációs tanfolyam, házasság tanfolyam, üzleti tanfolyamok, gyereknevelés stb. Emellett ott van az auditálásnak nevezett terápia – ami valljuk meg, nem sok látványos javulást hoz az emberek életében most már. Ezrelékét sem annak, amit régen tapasztaltam, 15-20 évvel ezelőtt.

A szcientológia mint biznisz

Újra és újra befizetett tanfolyamok

Kb. 15 évvel ezelőtt, amikor elvégeztem egy szcientológia tanulásmódszertani tanfolyamot az egyházban, kb. 50 ezer forintot fizettem érte. Mára az az összeg nagyjából ugyanezért a tanfolyamért (amit egyébként nem kicsit megvágtak közben, tehát kisebb lett) valamivel több, mint 400 ezer forintot kérnek. Ráadásul, ha annak idején végezted el a régebbi, egyébként nehezebb és hosszabb verziót, akkor az már nem számít, és újra el kell végezned, ha szeretnéd a későbbi, arra épülő tanfolyamokat is megcsinálni, hogy haladhass az úgynevezett Szellemi Szabadsághoz vezető úton.

Nézzünk egy másik tanfolyamot, ami inkább terápia. Úgy hívják, hogy Méregtelenítő Program. (Ja, ma már olyan megnevezést is láttam, hogy Purifikációs program és Megtisztulási Program. Az elnevezés, ami megfelelt 20 évig, ma már valamiért nem jó.) Ezt a programot azért végzik el a szcientológusok, mert kötelező a Szellemi Szabadsághoz vezető úton, mivel a testben felhalmozódott méreganyagok (vegyszerek, drogmaradványok stb.) hatással vannak a mentális jóllétükre. Ehhez kapcsolódik egy másik tanfolyam, a következő lépés. Ez a kettő szint anno 92 ezer Ft-ba került. Ma már a két szint 700 ezer.

És külön érdekesség, hogy ha annak idején megcsináltad, ma már az nem számít. :) És még csak le sem vonható a különbözet.

Hogy miért kötelezik a szcientológusokat arra, hogy újra és újra elvégezzék ezeket a szinteket? A válasz erre az, hogy az egyház legmagasabb embere és jelenlegi vezetője „rájött”, hogy ezeket az anyagokat a gonosz elnyomók szándékosan megmásították, és ő most visszaállította az eredeti állapotába.

Tehát akkor fizesd be emeltebb áron és végezd el ismét.

Szerinted ez biznisz? Igazad van, eléggé az. De nem az etikus fajtából.

Tagsági szintek, kötelező adományok

A szcientológia egyház rendszeresen kér adományokat a bejáró ügyfeleitől, akik tanfolyamokon és/vagy terápián vesznek részt. Van egy tagsági szervezet (Szcientológusok Nemzetközi Szövetsége, IAS), és elvárt, hogy rendszeresen adományozz, és legyen aktív tagságod. Amikor még én is benne voltam, az éves tagság 250 USD volt (jelen árfolyammal számolva 91 ezer forint), az életreszóló pedig 5000 USD (1,8 millió forint). Ezen felül további szintek találhatók, felső plafon gyakorlatilag nincs.

A szolgáltatások (tanfolyamok és terápiák) mind pénzbe kerülnek, nem is kevésbe. Emellett elvárt a tagság is ahhoz, hogy haladhass vagy nekikezdhess a következő lépésnek.

Irreálisan magas árú egyházi szolgáltatások

A szcientológusok célja, hogy végigmenjenek a Hídon a Szabadsághoz. Ehhez különféle szintek vezetnek, amelyeknek része a képzés (tanulás formájában) illetve a terápia. Az alsóbb szinteket általában a helyi szervezetekben is el lehet végezni. A fentebbi szinteknél már egy "haladóbb" szcientológia egyházba kell menni, ami többnyire csak néhány van egy kontinensen. Pl. Európában van egy Dániában (Koppenhágában) valamint Angliában (egy Londonhoz közeli kisvárosban). Tehát ha Magyarországon élsz, akkor ehhez ki kell utaznod több hónapra ezen két szervezet valamelyikébe. Az egyik legfelsőbb szinthez (7-es) az Egyesült Államokba kell utaznod, ráadásul mivel ez a leghosszabb szint, éveket is igénybe vesz (hallottam olyanról, akinél évtizedeket...). Ezt a szintet nem terapeutával végzik, hanem az ember saját maga csinálja, de fél évente ellenőrzésre kell kimenni ebbe az amerikai (konkrétan floridai) egyházba. Annak idején egy ismerősöm mesélte, hogy egy ilyen út a szolgáltatás (ellenőrzés) árával, utazással és repjeggyel, ott tartózkodással együtt 3 millió forint volt a számára. Tehát ez a több évig tartó terápia évi 6 millió forint. Hát, nem is sok magyar szcientológust ismerek, akik eljutottak idáig.

Nagyságrendileg ezek a szintek 100-150 millió forintba kerülnek. Nyilván függ attól, hogy egy-egy lépés mennyi ideig tart (a terápiák sokszor óradíjasok, pontosabban mondva időegységekben, csomagokban adják el őket). Függ nyilván attól is, hogy az illető helyben lakik-e vagy külföldre kell utaznia a haladása érdekében. Ezért is él sok szcientológus Dániában és Angliában: közel a haladó egyházakhoz. Így munka mellett tudnak terápiára járni.

Irreálisan magas árú egyházi anyagok

A terápiákhoz általában tanulni is kell és ahhoz anyagokat kell vásárolni. Az anyagoknak sajátodnak kell lennie, esetleg közvetlen családtagodé lehet, pl. a férjedé, feleségedé. Nem használhatod vagy kaphatod kölcsön egy barátod anyagait vagy épp egy távolabbi családtagét.

A terápiához alkalmaznak egy műszert (E-méternek hívják). Ezt a magasabb szinteken már neked kell használnod, mivel önmagad fogod egyedül terápiába vinni. Egy ilyen műszer nagyságrendileg 1,5-2 millió forint. Ráadásul az évek során kijött egy új verzió, ami azzal járt, hogy a korábbit (amit megvettél minimum 6-700 ezer forintért) le kellett cserélned. Szerinted beszámítódott a korábbi ára, ha visszaadtad a régi E-métered? Jól sejted, nem.

Kép (fent): A legújabb terápiás műszer (E-méter) egy szcientológia magazinból, 5000 USD az ára.

Szerinted ez biznisz? Újra és újra elvégeztetni már elvégzett, méregdrága tanfolyamokat és újra és újra megvásároltatni már megvásárolt anyagokat? Döntsd el magad, de valószínűleg a véleményed egyezik az enyémmel.

Egyébként számos szcientológus neheztel ezért a felső, nemzetközi vezetésre.

Összegzés

Mi áll a legközelebb a szcientológia egyházhoz világszerte a három terület közül? Számomra a biznisz. Egyházként egészen minimálisat segít, az is inkább csak a látszat és csak a saját jó hírüket igyekeznek vele kelteni, mintsem hogy valóban segíteni akarnának. Az önfejlesztés működik valamennyire, de 1. a nyereségek egyre gyengébbek vagy épp egyáltalán nincsenek, 2. az árak az egekben, és egy átlagember nem is tudja őket megfizetni. Így tehát marad a harmadik: a szcientológia egyház sajnos napjainkban nem sokkal több, mint szimpla biznisz. És abból sem a jóféle, amiben mindkét fél nyer…

Így tehát már érthető lehet, hogy az emberek miért nem értik, hogy mi is a szcientológia. És te talán már kicsit jobban érted. Ha valami nem egyértelmű, vagy még kérdéses maradt, nyugodtan kommentelj, és megválaszolom a kérdéseid.

* A legfelső képen Bob Duggan és családja látható, aki információim szerint a leggazdagabb szcientológus. Adománya meghaladja a 130 milliárd (!) forintnyi amerikai dollárt, és a magyarországi szcientológia egyházat is támogatta kb. 300 millió forinttal. Őszintén megvallva, ennek most néztem utána, nem a legfrissebb adatok (magyarán azóta tovább növekedhetett ez az összeg), és még én is le vagyok döbbenve...

Egy kis aktualitás. „Szcientológus vagyok.” feliratú plakátok bukkantak fel Budapest szerte, és ezzel kapcsolatban írnék pár gondolatot.

Ez a plakát a Déli pályaudvar magasságában található egy villamosmegállóban. Direkt akartam lefotózni, mert olvastam, hogy ott is van egy, és időnként járok arra. Ami érdekes, hogy úgy elmentem mellette, mint szél, és ahogy láttam, mások sem igazán veszik észre. Vissza kellett mennem megkeresni, pedig tudtam, hogy melyik megálló. Nyilván egyrészt az emberek jókora százaléka a nagy reklámzaj miatt alapból kezd immunissá válni a reklámokra, másrészt igazából nem valami figyelemfelkeltő.

Írnám, hogy hálistennek, de igazából teljesen mindegy. Ezek a plakátok (mint ahogyan anno 10-12 évvel ezelőtt egy adó 1%-os óriásplakát kampány) inkább csak provokáció, mintsem valódi promóció.

A plakát, bár szép grafikai munka, nem igazán ütős. Az első dolog, amit észrevettem (és ahogy olvasom, másnak is feltűnt), hogy miért nem magyar emberek vannak a plakáton. Nem tudom, hogy létező emberek-e, vagy csak keresztneveket tettek oda, mindenesetre elég rosszul veszi ki magát Magyarországon az Elizabeth vagy a Joe. Így stockfotó feelingje van az egésznek. Vajon a magyar szcientológusok között nincs olyan, aki vállalta volna a nevét és a fotóját egy ilyen kampányban? Megértem, ha nem, mert  napjainkban a szcientológiának borzasztóan rossz a megítélése itthon. Bár gyanítom, más országban se sokkal jobb. És nem egy szcientológusról tudok, akinek a karrierjét rendesen visszavetette az, hogy köze van/volt az egyházhoz. (Olyat is sajnos, nem is egyet, ahol az egyház elég tevékenyen rásegített erre…)

A másik dolog, hogy milyen érdekes, hogy itt már nem erőszakolták rá a plakátra az angol elnevezést, és nem így szól a kiírás: scientologyst vagyok. Mert olyat már olvastam az angol megfelelők alapján (scientology – scientologyst), hogy scientology egyház, sőt, a legborzasztóbb a többes számú scientologystok szó. Jajj!

Ezzel szemben, ha átmegyünk az oldalra, ott már keverednek az angol és magyar megfelelők.

Üres reklámszövegek

Évek óta követem valamennyire a szcientológia egyház marketingjét Magyarországon. Meg igazából mivel korábban tag és munkatárs is voltam, azelőtt pedig pláne követtem.

Érdekes megfigyelni, hogy egyre inkább rámentek az egyházi/vallási vonalra és az üres PR-ra, ahelyett, hogy bármiféle kézzel fogható eredményt próbálnának megmutatni.

Mondjuk én eleve sosem értettem, hogy egy új vallásnak önmagában milyen létjogosultsága és értelme van. Az átlagember szerintem ateista, illetve egy réteg keresztény (vagy ahhoz hasonló, egyistenhit jellemzi a vallási irányultságát), így nem nyitott egy új vallásra vagy egyáltalán egy vallásra.

Ellenben egyre többen keresik a megoldásokat a létező, kézzel fogható, egyre súlyosabb problémáikra: pénz, stressz, drog, munkahely, házasság, gyerek, egészség stb.

Állítólag az egyháznak ezek mindegyikére kész megoldása van. Mégsem olvasom soha, hogy „Rendbetettük a házasságunkat a férjemmel a szcientológia technikái segítségével. Kiss Anita (38)” vagy „Teljesen leálltam a cuccról a szcientológia segítségével. Péter (19)” vagy „Sokat javult az anyagi helyzetem a szcientológia tanfolyamok elvégzése után. Kovács Dorina (32)”…

Miért érdekelne engem, hogy valaki szcientológus, ha vallási vonatkozásban nézzük? Miért lennék kíváncsi egy keresztényre, egy zsidóra, egy buddhistára vagy egy jehovára, vagy bárkire ilyen szempontból?

És miért váltanék vallást, ha már van egy? Írják ugye, hogy a szcientológia egyházban más vallásúakat is szeretettel látnak. Oké, de akkor meg miért érdekelne más vallás? Annyira zűrzavaros ez a dolog, amit ráadásul össze próbálnak mosni a Dianetikával, ami pedig teljesen az önfejlesztős vonal lenne... Nem is csoda, hogy az emberek még mindig ott tartanak, hogy igazából mi a szcientológia lényege...

Ellenben szeretnék javítani a házasságomon, az anyagi helyzetemen, a gyerekeimmel való kapcsolatomon, az egészségemen, a munkahelyi kapcsolataimon, csökkenteni az életemben a stresszt, kezelni bármilyen függőséget… és a többi.

Persze ezek sosem lesznek témája az óriásplakátoknak. Egyszerűen azért, mert a szcientológia egyház (az elmúlt több évtizedes tapasztalataim alapján) nem tud segíteni a hozzá fordulóknak ezekben a dolgokban. És ezt látom a szétmenő szcientológus pároknál, a betegeskedő szcientológusoknál, az anyagilag tönkrement vagy küszködő egyháztagoknál, a mindennapi stresszről pedig nem is beszélve, mert ezt igazán könnyű begyűjteni az egyházi vonalain nap mint nap.

Mire jók ezek a plakátok?

Röviden: hogy megmutassa az egyházi adományozóknak, hogy a pénzük „jó helyre” került. Ha hithű szcientológus vagy (elég morbid ez a megfogalmazás, mert a szcientológia pont nem a hitről szólna eredetileg), és sokat adományoztál, akkor melengeti majd a kis szívedet, amikor járkálva a városban itt-ott plakátba botlasz.

Hová visz a link, ami a plakáton szerepel?

Ami kissé humoros az, hogy az egyik böngészőm rögtön az angol nyelvű oldalt jelenítette meg, hiába a magyar URL-cím. Végül átkeveredtem a magyar verziójára. Mi fogad ott? Egy szedett-vetett oldal, ami tele van változó, besikló, eltűnő részletekkel (ami rendesen lassúvá teszi az oldalt), és mielőtt elolvashatnám, már el is tűnik. Ez korábban is jellemző volt a nemzetközi szcientológia oldalakra: nem egy manapság divatos, letisztult oldalra érkeztek a látogatók, hanem egy flash videós borzalomra. Ez lehet, David Miscavige hiperszuper számítógépén jól működött, de az átlag felhasználónál eséllyel nem fog.

Először egy ostoba hirdetés, ami szokás szerint nem szól semmiről (kik vagyunk, mit akarunk, a szcientológia válaszokat ad…) aztán töltsek ki egy személyiség tesztet (nem tudom, hogy egy személyiségteszt hogyan fér bele a nagyon tolt vallási imázsba… az önfejlesztésbe beleférne). Aztán javasolja, hogy menjek be a helyi scientology egyházba, és ismerjem meg az „embereiket”. Picit fura módon van fordítva…

De alatta ott virít azért az, hogy "scientologyistokat"... Ahh...

Azt gondolom – egyébként szakmabeliként – hogy ha ennyi pénzt költünk egy honlap aloldalának hirdetésére, akkor minimum az, hogy tökéletesre csináljuk, és legalább a fordításban következetesek vagyunk.

Apropó, pénzköltés!

Mennyibe kerülhettek ezek a plakátok és ki finanszírozta őket?

Egy frissen megjelent Névszava cikk azt írja, hogy városszerte 160 plakátot helyeztek ki. Ahogy nézem, ezek úgynevezett citylight plakátok, tehát nem a klasszikus óriásplakátok, amiket pl. út mentén látunk, hanem buszmegállókban, tereken található kisebb plakátok.

Utánanéztem, hogy nagyságrendileg mennyibe kerülhettek. Nyilván kaptak mennyiségi kedvezményt. Az ilyen plakátokat általában havonta cserélik, kíváncsi is leszek, hogy mi lesz pár hét múlva, amikor lejár a hónap. Van egy gyártási (nyomdai) költsége és van egy havi bérlési díja az adott plakáthelynek. A bérlés elég változó, mivel függ a forgalomtól is azon a helyen, ahol a plakát ki van helyezve.

Ha egy becslést végzünk, akkor nagyságrendileg 10 milliós költésről van szó…

De ki finanszírozta? Bennfentestől tudom, hogy a budapesti egyház küszködik, még a rezsit is nehezen fizetik ki, a tagok pedig már rendszeresen nem kapnak heti bért; tehát ő biztosan nem tudott ekkora költséget állni.

A cikkben le is írják azt, amit én is gondoltam: a plakátokat a nemzetközi egyház, pontosabban az egyház tagsági (adományozási) szervezete, az IAS pénzelte. IAS: Szcientológusok Nemzetközi Szövetsége. Ez gyakorlatilag az adományozókat fogja össze.

Tehát ez is megerősíti a korábbi gondolatmenetemet: ezek a plakátok valójában a tagoknak és az adományozóknak szólnak, nem pedig profi marketinges akció része.

A szcientológus is ember

A fenti cikk kitér arra, hogy az egyház szóvivője szerint azt akarták megmutatni ezekkel a plakátokkal, hogy a „szcientológus is ember”. Hm. Érdekes egy ilyen mértékű összeget rákölteni arra, hogy bemutassák ezt. És az is érdekes, hogy ezek szerint a szóvivő sem úgy gondolkodik, hogy ez gyakorlatilag egy reklámkampány, hogy minél többen akarjanak bemenni az egyházba tanulni vagy terápiát kapni. Tehát megint csak egy üres – és brutálisan drága – PR kampány, ami az egész egyház maga.

Ez egy igazán tipikus kérdés, amit feltesznek „nem-szcientológus” emberek. Teljesen jogos kérdés, és ez szerintem úgy általánosságban igaz sok olyan kapcsolatra vagy csoportra, ami bár egyértelműen mérgező, a benne lévő illető viszont képtelen kilépni belőle, vagy ami még rosszabb: nem is akar.

Összeszedtem azokat az okokat, amik miatt valaki nem lép ki az egyházból a sok negatívum ellenére.

1. Kapott belőle pozitívumokat, ami túl erős(en él benne).

Ez főleg olyan régi emberekre igaz, akik nagyjából a kezdetektől benne vannak, vagy legalábbis nagyon korán ismerkedtek meg Magyarországon a szcientológiával. Akkoriban egy sokkal tisztább, sokkal barátságosabb és értékesebb valami volt. Inkább önfejlesztő csoportra hasonlított, mintsem egy fura, katonai/vallási szervezetre, mint amilyen most. Sokkal tisztább volt maga a technológia (terápiák és tanfolyamok) is. Értsd ez alatt azt, hogy az évek során maga a tudásanyag is rengeteget változott, és már tizedannyit sem nyer belőle az ember, és ehhez tegyük hozzá a sok negatívumot…

Mire gondolok konkrétan?

Pl. a kommunikációs gyakorlatokra (szaknevén „TR-ek”). Ezek olyannyira közkedveltek voltak, hogy meglepő módon nem egyszer nyilatkoztak róluk pozitívan szcientológiaellenes könyvek illetve egy film is. Vagy a tanulási módszertan. Ilyen még a korai Dianetika terápia, amely tényleg képes volt arra, hogy egy-egy komoly veszteséggel vagy épp félelemmel teli eseményből lecsapolja a sok negatív érzelmet.

Nos, ha az ember valahová belépve ilyen ütős nyereséget kap, akkor onnantól fogva – és sok-sok esetben pontosan ez történik! – akár a porban lehet végighúzni utána, akkor is maradni akar. És akkor is, ha már soha többé nem kap megközelítőleg sem ekkora nyereséget, pozitívumot!

A morbid egyébként az, hogy az egyház jelenlegi vezetője módszeresen irtja ki a szcientológiából azokat a részeket, amelyek működőképesek és amelyek a tagoknak valódi, úgymond kézzel fogható nyereséget adhatnának. Hogy ennek mi az oka, nem tudom, talán csak valamilyen elmebaj.

2. A tapasztalt negatívumokat csak nehézségként éli meg az „úton”

Folytatva a fenti gondolatmenetet: sokszor a szcientológusok úgy vélekednek (tudom, nagy baromság), hogy azok a nehézségek, amik most vannak és amik érik őket, ezek a negatívumok, egyszerűen csak nehézségek, amik az „úton” találhatók. És úgy vélik valahogy, hogy ezek csak akadályok, hogy elérjék a Szellemi Szabadságot, amire vágynak.

Csak azt nem veszik észre, hogy ezeket a nehézségeket nem valami istenség vagy az univerzum vagy a sors vagy bármi ilyen pakolja oda, hanem az egyházban dolgozó hús-vér emberek, akik szándékosan vagy tudatlanul ártalmas döntéseket hoznak.

3. Kimagyarázás

Az egyházi emberek hajlamosak mindent megmagyarázni lehetőleg valamilyen misztikus, nem megfogható dologgal.

Egyébként ilyen formán a vallás nagyon „praktikus” terület, mert bármilyen misztikus dologra rá lehet fogni azt, amit emberek tesznek. Az egyik legjobb ilyen sztorim az volt, amikor anno a korábbi párom, aki az egyházban dolgozott, szeretett volna terápiába menni, mert nem érezte jól magát lelkileg. (Egyébként a szcientológia terápia ingyenes volt a munkatársaknak és rendszeresen elméletileg kellett volna ilyen ülésekbe menniük.) Volt egy munkatárs, aki azért volt felelős, hogy a dolgozók terápiás üléseit leszervezze. Hogy ki, mikor megy és kihez. Tök egyértelmű, gyakorlatilag ő döntötte el, hogy valaki mehet. De a páromat nem tette be, nem foglalkozott vele, mire ő megkérdezte, hogy mikor mehet. A válasz az volt, hogy a párom „nézzen rá”, hogy ő hogyan „vonzotta be” azt, hogy nem kerül be. Tessék? Ööö… izé. De hát ő az, akinek ez volt a feladata! Mint amikor valakit pofán vágok, majd mondom neki, hogy nézze meg, ezt hogyan vonzotta be. Aha. Ehelyett inkább jól meg kellene csapkodni, hogy életében ekkora idiótaság ne jusson az eszébe. Természetesen annak rendje-módja szerint leteremtettem az illetőt.

Ez a kimagyarázás olyan kicsit, mint amikor egy keresztény ember hisz istenben akkor is, amikor épp rákban meghal a gyermeke. Nem keres hibát a gondolatmenetben.

4. Leértékelés, érvénytelenítés

Itt egy tipikus hétköznapi példával élek. Amikor van egy házasság, ahol az egyik fél mérgező, az hajlamos a másikat addig leértékelni, hibáztatni, benne állandóan hibát keresni, érvényteleníteni a gondolatait stb., míg az illető el fogja hinni, hogy ő egy sz*r, neki csak ez jár. Ráadásul nem is fog kiállni a jogaiért.

A szcientológia egyházban ez rendre megtörténik. Engem az évek alatt újra és újra igyekeztek „megtörni”, hogy fogadjam el, hogy én „rossz” vagyok és dolgozzak rajta, hogy „jó” legyek. Ez a leértékeléses feeling folyamatosan ott van az egyházi légkörben.

Tehát sokszor a kilépés és bennmaradás kérdése nem ilyen fekete és fehér.

Kép: a Los Angeles-i szcientológia egyház felújítás utáni újranyitási ünnepsége 2010-ben

Az életem során elég sok szcientológust ismertem meg. Gyerekként és felnőttként egyaránt. Ebben az írásomban alapvetően a magyarokról fogok írni.

Mivel a szcientológia egyház elég zárt, és sok rossz hír terjed róluk, nehéz valódi képet alkotni arról, hogy milyenek maguk a szcientológusok. Mit csinálnak, mivel foglalkoznak, milyen korúak, milyen a személyiségük, tényleg ennyire őrültek-e, stb.

Elsőre azt mondanám, hogy a szcientológusok elég vegyes népség. Először is válasszuk szét azt a típust, akinek ez az élete teljes egészében e körül forog, tehát akik teljes időben az egyháznak dolgoznak. Ez ugye kétféle van: az egyik, aki a bentlakásos "szerzetesrendben", azaz a Sea Orgban dolgozik, a másik pedig, aki 30-40 órában egy hagyományos (azaz nem bentlakásos) egyházi szervezetben dolgozik.

Ezen kívül vannak azok, akik bár „kint” vannak, mégis a tanulásnak és a terápiára járásnak szentelik nagyjából minden idejüket a pénztermelő munkájukon kívül. Vagy épp az irdatlan pénzösszegekbe kerülő szolgáltatásokra próbálnak pénzt gyűjteni akár Magyarországon, akár külföldön (jellemzően Dániában és Angliában).

És ezen túl vannak azok, akik kevéssé ápolnak szoros kapcsolatot az egyházzal, időnként bejárnak, részt vesznek szolgáltatáson, esetleg alkalmanként önkénteskednek és/vagy rendezvényekre járnak.

Milyen korúak és neműek a szcientológusok?

Nemnél nem igazán tapasztaltam, hogy egyik vagy a másik felé húzott volna a mérleg nyelve. Kor: általános iskolás kortól (12-15 éves – itt csak azokat veszem bele, aki tudatosan azok, nem csak a szülők hordják be a szervezetekbe) egészen a legidősebb korig (akár 80 év fölött). Hogy melyik a jellemzőbb kor? Sokan vannak, akik 40-45 év felettiek, azok, akik már régóta megismerkedtek a szcientológiával és kitartanak azóta is. Ezek közül van sok munkatárs és Sea Org tag is. A sima szervezetekben tapasztalatom szerint viszonylag sok fiatal (18-25 éves) munkatárs dolgozik. Őket könnyű belelkesíteni és a szánalmasan kevés fizetés sem tántorítja el őket, mert egyrészt elhiszik, hogy lesz több (nincsenek ott sok éve, és nem látták a tendenciát), emellett sokszor tanulnak még, és szülők tartják el őket.

Mivel foglalkoznak a szcientológusok?

Ez alapvetően elég vegyes, de azok között, akik haladnak (nyilván, mivel irgalmatlan összegekre van szükség a szolgáltatásokhoz), sok az üzletember, cégtulajdonos, illetve tehetősebb szabadúszó, pl. ingatlanos, értékesítő, marketinges. Ők azok, akik meg tudják engedni maguknak, hogy befizessenek egy-egy tanfolyamot, képzési szintet (400-500 ezer forint darabja), vagy részt vegyenek terápián (egy kisebb csomag 1-1,5 millió forint). És ezek csak a magyarországi árak, márpedig ha valaki mindent szintet el szeretne érni a szcientológiában, arra csak külföldi egyházakban van lehetősége.

Van egy jókora réteg, aki külföldön él anyagi okok miatt. Sokuk egyszerű (szak)munkával keres pénzt. Pl. takarítás, lakásfelújítás, futárkodás. Illetve erre építettek fel kint egy kis céget.

Mivel ez a vallás vagy filozófia elég egyedi, így nyilván a gondolkodó, útkeresésben lévő vagy a nagyra vágyó embertípust fogja meg. Az egyszerűbb réteget (gondolok itt pl. egy hétköznapi pékre, bolti eladóra vagy épp egy titkárnőre) ritkán érinti meg. Emellett a munkatársak között rendre találkoztam a kifejezetten „buta” réteggel is, akiket a pénzkeresési lehetőség, netán nyugdíj kiegészítés vagy épp az ingyen lakhatás (Sea Org) vonzotta be. Sose értettem, hogy miért vesz fel az egyház ilyen embereket, akikre nem lehet építeni, akiket kínszenvedés megtanítani valamire. Annak idején egy tanfolyami gyakorlat keretében egy idő hölgy munkatárssal kerültem össze. Szegényke annyira alacsony értelmi szinttel rendelkezett, hogy nem tudott a kutya szóval egy mondatot alkotni egy tanulás-módszertani tanfolyamon. De olyan fiatal sráccal is találkoztam (munkatárs fia), aki szörnyű állapotban volt, mint egy (kissé) értelmi fogyatékos. Ezt szó szerint értsd.

Itt kiemelném, hogy mivel a szcientológia nagyon komoly összegekbe kerül (a teljes haladás, aminek része a külföldi szervezetekben történő „magasabb szintű” haladás is), az egész belekerül 100-150 millió forintba, így sokan tudatosan keresik azokat a munkaköröket vagy lehetőségeket, amiben sok pénz van. Ingatlanoznak, biztosítási ügynökök, vállalkoznak, sales-esek stb. Illetve külföldön dolgoznak. Ez magával hozza azt is, hogy jó részük brutálisan pénzéhes. Az, hogy az ember sokat kíván keresni, teljesen rendben lévő dolog, hiszen az élet nagyon drága tud lenni (ingatlanvásárlás, gyerekek iskoláztatása, nyaralás, tanulás, fejlődés stb.). De az már nincs rendben számomra, ha durván igyekszünk lehúzni a másikat. Sok szcientológus cégben tapasztaltam azt a fura ellentmondásos dolgot, hogy bár nekik maguknak borzasztó sok pénzre van szükségük a szcientológiában való haladásra, az alkalmazottaiknak nem szeretnek jó bért adni. Ami azért fonák dolog, mivel sokszor a szcientológus munkaerőt preferálják, és egy szcientológus haladni szeretne – tehát sok-sok pénzre van szüksége. Bicskanyitogatóan visszataszító hozzáállást tapasztaltam már nem egy esetben szcientológusoknál.

Milyen emberek a szcientológusok?

Van egy fontos pont. Mivel a legtöbb szcientológus végig akar menni a „szellemi szabadsághoz vezető úton”, amit ugye szerintük egyedül a szcientológia egyház kínál az egész univerzumban, így nagyon fontos számukra, hogy jó viszonyban tudjanak maradni az egyházzal. Mivel ha kegyvesztettek lesznek, meg kell állniuk a haladásban, sőt, akár egy életre is eltiltásra kerülhetnek. Ami a legrosszabb dolog ugye, ami velük történhet.

Nos, ezért mindig az egyház és az egyházi dolgok számukra a legfontosabb. És bár vannak máig kedves, jólelkű szcientológus ismerőseim, akikkel nem vagyok rossz viszonyban, mégis mindenkit tudatosan leépítettem, ami a munkát illeti. Nemcsak a pénz miatt, mert vannak, akiknél jobban lehet keresni, hanem azért is, mert mindig veszélyforrás az, hogy az egyház befolyásolja őket. Ha az egyház azt mondja rám, hogy „rossz vagyok”, akkor neki meg kell szakítania velem a kapcsolatot, de legalábbis nem dolgozhatok nála. (Ha „nagyon” rossz vagyok, amit úgy hívnak, hogy elnyomó vagy szcientológiaellenes személy, akkor ismerősi vagy baráti kapcsolatot sem ápolhatnak velem, különben a haladásuk bánja.) És sajnos nem egy szcientológust ismerek, akik más egyháztagokkal dolgoztak komoly üzleti kapcsolatban, és az illető az egyik pillanatról a másikra megszakította velük a munkakapcsolatot. Függetlenül attól, hogy az mennyire volt gyümölcsöző mindkét fél számára. Elég beteg dolog ez.

Szóval alapvetően addig jó szcientológusokkal kapcsolatban lenni, ameddig te is nagyon jó viszonyban vagy az egyházzal. Akkor barátságosak, segítőkészek, és sokszor tényleg jó velük lenni.

Egyébként sok esetben akik az egyházba járnak, igényük van a személyes fejlődésre, önfejlesztésre, és hajlamosak a másiknak segíteni. Egy nagyon jó közösség lehetne, ha maga az egyház nem ülne gyakorlatilag parazitaként rajtuk, aki megmondja, hogy miről, mit gondoljanak, hogy viselkedjenek, kihez hogy viszonyuljanak. Én annak idején, sok évvel ezelőtt, nagyon szerettem bejárni az egyházi szervezetekbe, mert az ottani emberek nyíltabbak, kedvesebbek, barátságosabbak, okosabbak, vidámabbak, segítőkészebbek voltak, mint a nagy átlag. Sajnos, ez a sok év alatt alaposan megváltozott, mert nagyon sokat változott az egyház maga is. Ma már sok szcientológus rossz lelkiállapotban van, a kedvességük, a mosolyuk, segítőkészségük pedig sajnos sokszor csak máz, nem őszinte.

Jelenleg van több szcientológus barátom, akik ugyanúgy kiábrándultak az egyházból (többségüket az egyház vetette ki magából annak ellenére, hogy kiváló munkát végeztek és jó hírét keltették az egyháznak a valóban segítő tevékenységeikkel). Nagyon jó emberek, és ha másért nem, azért örülök, hogy anno „beléptem”, mert megismertem őket. Ahogyan a páromat is. :)

Ismerj meg egy szcientológust – egyházi propaganda

Az egyház folyamatosan próbálja azt mutatni, hogy a szcientológia mindenkié, és a szcientológia alapelveit és technikáit sokféle ember alkalmazza sikerrel az életében a szobafestőtől és az anyukától kezdve a hegedűművészen át a menő üzletemberig.( https://www.scientology.tv/series/meet-a-scientologist/)

Nos, ez nincs így. Itt-ott elvétve igen, de általában nem. Sok esetben ezek az emberek alapvetően is sikeresek voltak. Eleve, ha nem vagy pénzes, akkor nem is tudod megfizetni a komolyabb szinteket (ma már a kevésbé komolyabbakat sem), és ki sem tudna derülni, hogy működőképes lenne-e vagy sem. Ha nincs pénzed, akkor bizony az egyházban sem lesz, mert sem képzést, sem terápiát nem tudsz majd vásárolni. Ha pedig munkatárs leszel, akkor megélni nem tudsz, és esélyesen terápiát vagy komolyabb tanfolyamokat se nagyon kapsz. :(

A durva az, hogy ezt alapvetően el lehetne érni. Tényleg van sok olyan adat és alapelv a szcientológiában, ami működőképes és hasznos, értékes. A tanulásmódszertan számomra ilyen. A kommunikációs gyakorlatok szintén. Az úgynevezett etikában is vannak értékes gondolatok és technikák (ezeket alaposan elferdítette az egyház az évek során, és a szöges ellentétjére használja fel). Gyermeknevelésben, párkapcsolatban, üzleti és adminisztrációs eszközökben és általános életvitelben is sokat tud adni. Én magam is nem egy dolgot használok, és valóban segít/segített már. De sajnos, a legfőbb vezető az évek során tudatosan teszi az egészet egyre értéktelenebbé, az anyagokat egyre zűrzavarosabbá, lecsipked belőle többet és többet. Ma már az egész tényleg csak egy mese, de néha már azon is túlmegy és egyenesen ártalmas.

Érdekes az is, hogy nem kevés magas szinten lévő szcientológust ismerek, akik ugyanúgy botladoznak az életben. Nem tudnak párt találni, a kölcsönkért pénzeket visszaadni, testi problémáik, betegségeik vannak. Sokuk egyáltalán nem őszintén jó kedvű. El vannak hízva, nem azt csinálják, amivel foglalkozni szeretnének és a többi. Ismertem olyan hölgyet, aki kiment külföldi szervezetbe elvégezni egy „Super Power” nevű eljárást, amiért nagyságrendileg 10 millió forintot fizetett. Nos, néhány évre rá lerokkant, és ma már menni sem tud rendesen. Ennyit a szupererőről. Szomorú ez nagyon.

Amikor kiléptem, ez egy kulcsfontosságú dolog volt: sorban megnéztem, hogy azok, akiknek töménytelen papírjuk van, hogy milyen elképesztő szinteket értek el, azoknak sokszor ugyanolyan emberi problémáik voltak, mint amilyen nekem, közönséges „halandóként”. Sőt, néha még az életem egyes területeit én ügyesebben kézben tartottam, mint ők.

Akkor mit is tud adni a szcientológia egyház azokért az irdatlan milliókért? Nos, nem sokat. Én sok szcientológust ismertem meg, de a PR kisfilmekben bemutatott csodákat igencsak ritkán tapasztaltam rajtuk.

Akkor nézzük a következő "kárt":

Kialakított bennem egy „sosem lehetek elég jó” hozzáállást.

Az egyházi munka arról szólt, hogy mindig jobbnak és jobbnak kell lenned. A statisztikád (mert heti szinten kellett és kell a mai napig mindenkinek bent statisztikát vezetni a munkája eredményeiről) mindig menjen feljebb, és emellett vállalj be olyan feladatokat is, ami nem része a munkaköri leírásodnak, feladataidnak. Esetleg később azzá tették…

Ha hétköznap dolgozol, akkor hétvégén vállalj be rendezvényen való segédkezést. Ha egyébként a munkádnak nem része az ügyfelekkel való kapcsolattartás, akkor pluszban írj régi tanulóknak levelet, hogy jöjjenek vissza, esetleg könyvvásárlóknak, hogy vegyenek részt szolgáltatáson is.

Kimondatlan szabály volt az, hogy nem szabadott a munkaidő lejártával egyszerűen hazamenni. Elvárták a pluszt, a többet és többet. Hogy dolgozd ki a beled. A szabadság luxus volt, hiába szerepelt a szerződésben az, hogy 2 hét JÁR. (Ma már nem tudom, szerepel-e egyáltalán.) Ha egyszerűen el szerettél volna menni pihenni, kikapcsolódni, akkor ehhez külön engedélyt kellett kérni és egy hosszasabb tortúrát végigélni. És még akkor is simán előfordult, hogy felhívtak a szabadságod alatt piszlicsáré ügyekkel, vagy engem pl. egy alkalommal behívtak, hogy menjek be dolgozni, mert beteg lett a kolléganőm, a benti felettes kollégának meg nem volt kedve a munkám végezni. Abszolút nem volt fontos, de engem kiszedtek a szabadságomból úgy, hogy a párom is akkor szabadságolt, és együtt szerettük volna tölteni az időt.

Jószándékú, segítőkész, becsülettel dolgozó, szívüket-lelküket kitevő emberek dolgoztak bent nap mint nap borzasztóan kevés pénzekért, mégis mindig éreztették velük, hogy amit tesznek, az kevés.

Ehhez tedd hozzá, hogy annyira rossz pénzt kapsz, hogy az már a nevetséges / sírni való kategória. Tehát abba szocializálódsz, hogy amit csinálsz, az kevés és még ezért a kevésért is rossz pénzt kapsz. Mivel bevétel alapú a bér, végül is nem termeltetek elég bevételt…

Ehhez jön hozzá a következő pont, ami az évek során szintén tudat alatt belém ivódott, és máig keményen dolgozom azért, hogy ezt (is) lekezeljem magamban:

A munkámért csak kevés pénzt kérhetek, de a legjobb, ha semennyit.

Sajnos, mivel nagyon fiatalon kerültem bele ebbe az elnyomó rendszerbe, pont a „legjobbkor” ahhoz, hogy igazán a személyiségem részévé váljon ez a rabszolga hozzáállás. Máig keményen dolgozom azon,  hogy levetkőzzem ezt. Szakember segítsége nélkül ugye ez végképp nem könnyű (pénz híján meg a szakember nem könnyű...).

Azt ültették el bennem, hogy bármit is csinálok, 120%-on kell dolgoznom, 120%-ot kell nyújtanom, és olyan 75%-ot szabad érte elfogadom. Még ma, sok évvel később is nehéz elkérnem bármilyen munkámért a normál, versenyképes pénzösszeget. Persze ez nem volt így kimondva, de ez alakult ki az emberben.

Ami egyébként azért nagyon ellentmondásos, mert az egyház irgalmatlan összegeket kér egy-egy szolgáltatásért, amit elvben mindenkinek meg kellene kapnia, legalábbis nagyon sok embernek, mivel ezen múlik a világ jövője. De akkor hogy lehetséges, hogy még a mindenkori minimálbért sem érik el az egyházban dolgozók, miközben milliós szolgáltatási csomagokat próbálnak értékesíteni?

Dolgozott egy idősebb „sales-es” férfi a budapesti egyházban (szcientológus szaknyelven regisztrátornak hívják, szolgáltatásokra fizettet be embereket). Talán már 30. éve van ott, nem is tudom, de igazi őskövületnek számít. Sok éven át a szó szoros értelmében ugyanabban a zakóban járt, soha nem láttam egy normálisat enni, vagy akár átmenni a helyi étkezdébe. Cigi, ishler, esetleg valami light szendvicsféle. Mindig ezeket láttam nála.

A másik érdekesség: L. Ron Hubbard egy írásában, amit gyakorlatilag mindenki ismer bent (bár kevesen fogják fel ezek szerint igazán) ír az úgynevezett „csere” típusairól. A normál vagy korrekt csere az, amikor nyújtasz egy szolgáltatást, végzel egy munkát, és azért kapsz cserébe egy annak megfelelő, korrekt fizetséget, vagy épp egy másik szolgáltatást. Ezzel mindenki elégedett. Van a részleges csere, ahol az egyik fél többet ad vagy épp többet kap, mint ahogy az korrekt és rendben lévő lenne. Ha veszel egy könyvet teljes áron, és gyűröttek  a lapjai, itt-ott szakadt, esetleg hiányzik 1-2 oldal, akkor az részleges csere. De az is, ha egy munkát csak tessék-lássék módon végzel el. Vagy ha kiválóan végzed el, de kevés pénzt kapsz érte. Legalul pedig van a bűnözői csere, ahol az egyik fél szinte semmit sem kap, vagy épp ellopnak tőle valamit. Én azt tapasztaltam, hogy a munkatársak kidolgozzák a belüket és cserébe épphogy kapnak valamit. De olyanról is tudok a jelenlegi magyar központi szcientológia szervezetben, hogy a munkatársak egy-egy héten egyáltalán nem kaptak semmilyen bért. Nemcsak szánalmasan keveset (értsd: 8-10 ezer Ft-ot azon a héten), hanem semmit sem (értsd: 0, azaz nulla Ft-ot). Tehát az egyház a munkatársai felé részleges és bűnözői cserében van, miközben ők a 40 órán felül is dolgoznak.

Erről jut eszembe a „vatikáni valuta”: amikor ingyen dolgozol, aztán „Isten fizesse meg”. :)

Hogy hová tűnnek a befizetett sok ezrek? Biztos a helyi vezetők teszik zsebre? Nehogy azt hidd. Most pl. biztos vagyok benne, hogy

• alig van bevétel, mert egyre kevesebb és kevesebb a tanuló, illetve terápiára járó
• irdatlan összegeket emészt fel az épület (és a látszat) fenntartása, rezsiköltségek
• mindig is kellett fizetni a külföldi, nemzetközi vezetésnek (értsd: anyaegyháznak)
• mindig sokkal több munkatárs dolgozott a szervezetben ahhoz, hogy egyáltalán a saját, minimális bérüket kitermelték volna. Állandóan pluszban toboroztak dolgozókat, így hiába az effektíve nagyobb bevétel, ha sok ember között oszlik el (mínusz ugye egyéb költségek).

Nos, ugye innen szép győzni!

A cikk később még folytatódik, mert sajnos a több éves egyházi munkatársság és még sok éves vonalakon levés további járulékos károkat is okozott.