Jó tíz évvel ezelőtt benne voltam egy mérgező párkapcsolatban. Az akkori párom szcientológus volt, és az egyházban dolgozott.

Az illető rendszeresen leértékelt, olyannyira, hogy az évek során konkrétan 15 kilót sikerült magamra szednem (tény, hogy soványan indultam, de már kissé duci lettem a végére). Állandóan stresszeltem. Rendszeresen bántalmazott szóban, kritizálta a ruházatom, a stílusom, a kommunikációm, a nőiességem (amit soha azelőtt, sem azután nem tapasztaltam mástól)… szinte mindent. Ügyesen építgette – valószínűleg részben tudatosan –, így az elején még alig tűnt fel, meg persze akkor még kevés leértékelés történt. Évek teltek el így, és én egyre szarabbul és szarabbul lettem. Ráadásul a párom rendszeresen agresszív is volt már, ami odáig fajult, hogy egy alkalommal megrángatott az utcán.

Nagyon szerettem volna szakítani, de egyszerűen nem voltam rá képes. Nyilván anyagilag sem voltam önálló, mert hát mérgező személyiségű emberrel éltem együtt. Nagyon nehezen találtam munkákat, (tekintve, hogy ahelyett, hogy felsőoktatásba mentem volna szakmát tanulni, az egyházba mentem rabszolgáskodni, mondván, hogy megmentem a világot, ugye), ha pedig igen, akkor keveset kerestem. De minden nap dolgoztam azon, hogy jó/jobb állásom legyen, de ugye szakma híján ez nem a legkönnyebb. Plusz az állandó kritizáló élettárs sem segítség. Emellett vittem a háztartást, és elkezdtem estin befejezni a sulimat.

Tehát munka + háztartás + tanulás. Mellette napi szintű kritika.

Szóval szerettem volna szakítani, vagy legalább segítséget kapni, hogy összeszedjem magam lelkileg. Bementem a szcientológia egyházba. Annak is az egyik alszervezetébe (egy úgynevezett misszióba). Ezek kisebb helyek, mint a központi egyház (ami jelenleg a Duna Plázánál van), sok szolgáltatást nem is tudtak nyújtani. Már voltak negatív tapasztalataim a központi egyházzal, így tettem egy próbát ezzel a kis misszióval, amikről jókat hallottam szcientológus körökben.

Egyébként szokványos az, hogy mivel a budapesti központi egyház annyira elnyomó, hogy maguk a szcientológusok is sokszor nem oda járnak szolgáltatásra, ha megtehetik, vagy nem oda küldik a barátaikat, ismerőseiket, alkalmazottaikat, hanem egy-egy ilyen misszióba, vagy épp egyéni terapeutához, akik szorosan egyik egyházi szervezethez sem tartoznak.

Ebben a misszióban egy úgynevezett etikatiszthez kerültem. Ők olyan személyek, akik fenntartják a rendet és a fegyelmet a szcientológiában, valamint mint egy coach segítenek személyes problémák kezelésében, mint pl. egy szcientológiaellenes családtag vagy ilyesmi.

Utólag már láttam, hogy ez hiba volt.

Elmondtam mindent az illetőnek, elmondtam a folyamatos leértékeléseket, a fizikai bántalmazást (!), az anyagi nehézségeket, és hogy ebből keresek kiutat. Az ő konklúziója az lett, hogy „nem keresek elég pénzt, ezért nem vagyok cserében a párommal”.

Nem érted? Nem vagy egyedül.

A cserében lenni egy szokatlan szcientológus kifejezés. Azt jelenti, hogy minimum annyit adsz valamiért, amennyit kapsz illetve amennyit fizettek érte, ha pénzbeli dolgokról van szó.

Tehát elmegyek a szcientológia egyházba, ahol privát ülés során elmondom, hogy mi a problémám, amire nagyon szeretnék megoldást, ami esetünkben egy olyan szcientológus fickó, aki rendszeresen bántalmaz szóban, és elérkeztünk a fizikai tettlegességig is… és szerinte ennek hátterében az van, hogy én csak eltartatom magam vele. 

Sok nonszensz dolgot láttam, hallottam és átéltem már az évek során az egyház falai között, de ez a szituáció nonszenszségben eléggé az élen jár…

Egyébként máig nem tudom, honnan vette azt, hogy én „nem vagyok cserében” a párommal, amikor nőként dolgozom, plusz viszem a háztartást és még tanulok is, hogy jobb munkáim lehessenek. Az sem rémlik, hogy mondtam volna konkrétan, hogy mennyit keresek, a párom mennyit keres és egyáltalán mennyi a költségünk havin szinten. Én kérek elnézést, hogy nem keresek jobban. :)

Egyetlen egy pillanatig sem ütközött meg azon, hogy engem fizikailag bántalmazott egy férfi, aki mindezeken túl még egyháztag is…

… és ebben a misszióban is dolgozott külsős segítőként.

Nem volt több kérdésem. Nem mentem vissza oda többet. A mérgező párommal meg kb. egy évre rá sikerült szakítanom – amiben egyébként végül szcientológus barátok segítettek.

Fura világ az egyház világa.

Az áldozathibáztatás egyébként nagyon szokványos az egyházban. Önmagában egyet tudok érteni azzal, hogy minden esetben nézzük meg a mi felelősségünket (illetve hibáinkat) is egy számunkra negatív helyzetben. De ez így, ilyen formában legalább annyira mérgező – ha nem mérgezőbb és károsabb! – mint maga az alaphelyzet.