Ez a téma egy időben rendszeresen felmerült, így gondoltam, írok róla. Röviden: korábban gyűjtött, igen. Most nem tudom, mi a pontos helyzet, mert a 2017-es adatvédelmi kivizsgálás és bírság óta azt tapasztaltam, hogy sokkal visszafogottabb a helyzet.

Annak idején, amikor munkatárs voltam, emlékszem rá, hogy ki kellett tölteni egy hosszabb kérdőívet, ami az életemről szólt. Life history kérdőívnek hívták, és így is utaltak rá: Kitöltötted a life historyt? Amikor valaki munkatárs lett vagy amikor haladó szervezetbe ment tanulni, kérték a kitöltést.

Én akkor ezt még floppy lemezen kaptam. Azt tudni kell, hogy az egyház elég lassan fejlődött digitálisan. Jó sokáig még egy borzasztóan alap belső adattárolási rendszert használt a befizetésekről, faxolt/telexelt, a munkatársak nem fértek hozzá internethez a gépeken (igaz, otthon sem volt elterjedve ennyire, mint most) és kézzel írtak leveleket.

Milyen kérdések voltak benne?

Kik a barátaid? (név szerint)

Kikkel töltöd a szabadidőd?

Mennyit szoktál velük találkozni, mit szoktatok csinálni?

Kikkel voltál párkapcsolatban?

Kikkel feküdtél le és mit csináltatok?

Volt-e homoszexuális tapasztalatod? Ha igen, részletezd.

Van-e bármilyen szexuális perverziód?

Biztosan más kérdések is szerepeltek benne, de ezekre emlékszem.

Név szerint le kellett írni az embereket és hogy miket csináltunk. Mivel én elég fiatal voltam kevés ilyen irányú tapasztalattal, így nem voltak számomra különösebben kellemetlenek a kérdések. Abban viszont elbizonytalanodtam, hogy egy szexuális alkalmat mégis hogyan kellene leírnom. Aztán hallottam, hogy igazából sokan csak úgy írják, hogy „normális” vagy „általános”, és nem fejtik ki részletesen. Így nálam is ez került be, és senki nem faggatott tovább.

Mivel ez a kérdőív kiment a nemzetközi egyházba (durva, hogy fiatalon az embernek mennyire nem szólal meg a belső vészjelzője az ilyen irreális történések vagy információk esetén…), így angolul kellett volna írni. Én nem tudtam ennyire angolul, ezért egy kollégám fordította, aki ráadásul ellenkező nemű volt, mint én. Kicsit kellemetlen volt, hogy ő fordítja (igazából semmi problémás nem volt benne, de mégis az ember a nemi életéről nem beszél bárkivel, ezek tényleg nagyon magán jellegű adatok), de megbíztam benne. Igazából úgy voltam az egésszel, mint amikor pl. orvosnál jársz, vagy mondjuk pszichológusnál, esetleg a legjobb barátodnak/barátnődnek mondasz el privát dolgokat.

Egyébként ez úgy volt eladva, hogy ki akarják szűrni az olyan embereket, akik veszélyt jelentenek majd az egyházra, és esetleg zsarolni lehetne őket ezekkel az információkkal. Mármint ha te munkatárs vagy és azon dolgozol, hogy segítsd, „megmentsd” a világot, és épp te egy prostituált voltál, akkor ezzel az adattal visszaélhet valaki, ami bezavar a munkádba és az egyházat kellemetlen helyzetbe hozza.

Így utóbb belegondolva, ez a saját védelmük volt, nem pedig a miénk. Nem akartak semmilyen támadási felületet hagyni. Amivel önmagával nem lett volna gond, hiszen más szervezetek is átvizsgálnak, leinformálnak olyan új dolgozókat, akik bizalmi pozíciókba fognak kerülni, de maga az, hogy ezeket leíratják, nem csak kérdeznek róla… nos, ez mai szemmel nézve problémás. Ráadásul az, hogy én kivel töltöm a szabadidőm, ahhoz senkinek sincs köze, legfeljebb a szüleimnek, ameddig kiskorú vagyok, illetve a páromnak, házastársamnak, családomnak (akiknek inkább biztonsági okokból mondjuk el ezeket).

Felhasználják-e ellenünk ezeket a privát adatokat? Zsarolhat-e minket vele az egyház?

Nyilván igen, ha az ember írt benne olyat, ami problémás. Egyébként a több mint 2 évtized alatt nem találkoztam olyan helyzettel (nem hallottam ilyen pletykákat és nem is mondta senki, kilépett magyar tagok sem, pedig sok sztoriról tudok, amiket személyesen meséltek nekem), hogy ezeket az adatokat valaki ellen próbálták volna fordítani.

Igazából az egyház maga, főként a felső vezetés külföldön, nagyon elnyomó és ártalmas, de sok olyan átlagember dolgozik az egyes szervezetekben, akiknek jó szándékaik vannak, és nem akarnak ártani. Sőt, igazából az egyház szerintem azért tud ennyire erős lenni (bár érezhetően egyre gyengébb és gyengébb minden évvel), mert parazitaként élősködik a sok erős, jószándékú emberen.

Az elmúlt években, amikor még bejártam, és kaptam valamilyen interjút a haladásom kapcsán, érezhető volt a „para” a NAIH-tól (adatvédelmi hivatal, ők perelték az egyházat a kényes adatgyűjtés miatt). Amikor automatikusan mondtam volna egy nevet, akkor jelezték, hogy ezt nem írhatják le, csak a keresztnevet. Valahogy már attól is volt egyfajta félelem, hogy kimondtam a teljes nevét egy ismerősömnek.

Úgy hallottam, hogy ilyen Life history kérdőív jópár éve nincs. Pontosan nem tudom, hogy mikor szűnt meg, és valóban megszűnt-e, de amikor egyszer rákérdeztem belső körökben, ezt az infót kaptam. És mivel én is egyháztag voltam, nem igazán volt érdekében az illetőnek, hogy hazudjon nekem.

Érzékeny adatok gyűjtése a terápia során

Miközben kapsz valamilyen terápiát, akarva-akaratlan előjönnek nevek, és ezeket (azzal együtt, amiket mondasz) feljegyzi a terapeuta. Ezek dossziékba kerülnek. Ezzel a fajta adatgyűjtéssel nekem nincs problémám – feltéve persze, ha nem élnek vissza vele bármilyen módon. Ez valóban olyan, mint amikor az orvos, pszichológus, coach, szociális munkás stb., akihez jársz, feljegyzi azt, amiről beszéltetek, hogy később legyen nyoma, vissza lehessen követni, a szakember át tudja nézni… szóval ez az illető személyes fejlődését segíti.

A szcientológia egyház zavaros kommunikációja / csúsztatása ezzel kapcsolatban

Az adatvédelmi per idején még tagja voltam az egyháznak és rendszeresen bejártam, illetve követtem a híreket. Már akkor bosszantott, hogy mennyire nem hajlandók erről nyíltan és egyértelműen beszélni a médiában.

Amikor felvetődött, hogy az egyházban „miért kell felsorolni időrendben, hogy kikkel volt intim kapcsolatunk”, akkor mindig erre a terápia során történő adatgyűjtésre próbáltak hivatkozni, nem pedig a fentebb említett Life history kérdőívre. Ez utóbbit valahogy mindig kikerülték.

A terápia során nem kértek be ilyen szinten részletekbe menő adatokat! Pláne nem időrendben! Ráadásul a terápián sokszor én csak keresztneveket említettem, és senki nem kérte az illető teljes nevét. Én csak erről a kérdőívről tudom, hogy ilyen részletes kényes adatokat kért a tagoktól (vagyis pontosabban a munkatársaktól).

Emellett, ami nagy „kedvencem”: a vallásszabadság. Hányszor dobta be ezt az ütőkártyát az egyház! Aminek semmi, de semmi értelme sem volt. Vallásszabadság van Magyarországon, tudtommal sok éve már, azt hiszed és azt gyakorlod, amit csak szeretnél. Ez egy bosszantó csúsztatás azért, hogy kikerüljük a valódi kommunikációt és a valódi választ egy joggal feltett kérdésre. Az, hogy valaki miben hisz és milyen vallást gyakorol, milyen szertartásokra, vallási eseményekre jár, senkit sem érdekel. Az viszont, ha megszeg egy törvényt, és/vagy másokat kellemetlen helyzetbe hoz, az már érinti az embereket. A tagokat és a leendő/potenciális tagokat egyaránt.