Egy kis aktualitás. „Szcientológus vagyok.” feliratú plakátok bukkantak fel Budapest szerte, és ezzel kapcsolatban írnék pár gondolatot.

Ez a plakát a Déli pályaudvar magasságában található egy villamosmegállóban. Direkt akartam lefotózni, mert olvastam, hogy ott is van egy, és időnként járok arra. Ami érdekes, hogy úgy elmentem mellette, mint szél, és ahogy láttam, mások sem igazán veszik észre. Vissza kellett mennem megkeresni, pedig tudtam, hogy melyik megálló. Nyilván egyrészt az emberek jókora százaléka a nagy reklámzaj miatt alapból kezd immunissá válni a reklámokra, másrészt igazából nem valami figyelemfelkeltő.

Írnám, hogy hálistennek, de igazából teljesen mindegy. Ezek a plakátok (mint ahogyan anno 10-12 évvel ezelőtt egy adó 1%-os óriásplakát kampány) inkább csak provokáció, mintsem valódi promóció.

A plakát, bár szép grafikai munka, nem igazán ütős. Az első dolog, amit észrevettem (és ahogy olvasom, másnak is feltűnt), hogy miért nem magyar emberek vannak a plakáton. Nem tudom, hogy létező emberek-e, vagy csak keresztneveket tettek oda, mindenesetre elég rosszul veszi ki magát Magyarországon az Elizabeth vagy a Joe. Így stockfotó feelingje van az egésznek. Vajon a magyar szcientológusok között nincs olyan, aki vállalta volna a nevét és a fotóját egy ilyen kampányban? Megértem, ha nem, mert  napjainkban a szcientológiának borzasztóan rossz a megítélése itthon. Bár gyanítom, más országban se sokkal jobb. És nem egy szcientológusról tudok, akinek a karrierjét rendesen visszavetette az, hogy köze van/volt az egyházhoz. (Olyat is sajnos, nem is egyet, ahol az egyház elég tevékenyen rásegített erre…)

A másik dolog, hogy milyen érdekes, hogy itt már nem erőszakolták rá a plakátra az angol elnevezést, és nem így szól a kiírás: scientologyst vagyok. Mert olyat már olvastam az angol megfelelők alapján (scientology – scientologyst), hogy scientology egyház, sőt, a legborzasztóbb a többes számú scientologystok szó. Jajj!

Ezzel szemben, ha átmegyünk az oldalra, ott már keverednek az angol és magyar megfelelők.

Üres reklámszövegek

Évek óta követem valamennyire a szcientológia egyház marketingjét Magyarországon. Meg igazából mivel korábban tag és munkatárs is voltam, azelőtt pedig pláne követtem.

Érdekes megfigyelni, hogy egyre inkább rámentek az egyházi/vallási vonalra és az üres PR-ra, ahelyett, hogy bármiféle kézzel fogható eredményt próbálnának megmutatni.

Mondjuk én eleve sosem értettem, hogy egy új vallásnak önmagában milyen létjogosultsága és értelme van. Az átlagember szerintem ateista, illetve egy réteg keresztény (vagy ahhoz hasonló, egyistenhit jellemzi a vallási irányultságát), így nem nyitott egy új vallásra vagy egyáltalán egy vallásra.

Ellenben egyre többen keresik a megoldásokat a létező, kézzel fogható, egyre súlyosabb problémáikra: pénz, stressz, drog, munkahely, házasság, gyerek, egészség stb.

Állítólag az egyháznak ezek mindegyikére kész megoldása van. Mégsem olvasom soha, hogy „Rendbetettük a házasságunkat a férjemmel a szcientológia technikái segítségével. Kiss Anita (38)” vagy „Teljesen leálltam a cuccról a szcientológia segítségével. Péter (19)” vagy „Sokat javult az anyagi helyzetem a szcientológia tanfolyamok elvégzése után. Kovács Dorina (32)”…

Miért érdekelne engem, hogy valaki szcientológus, ha vallási vonatkozásban nézzük? Miért lennék kíváncsi egy keresztényre, egy zsidóra, egy buddhistára vagy egy jehovára, vagy bárkire ilyen szempontból?

És miért váltanék vallást, ha már van egy? Írják ugye, hogy a szcientológia egyházban más vallásúakat is szeretettel látnak. Oké, de akkor meg miért érdekelne más vallás? Annyira zűrzavaros ez a dolog, amit ráadásul össze próbálnak mosni a Dianetikával, ami pedig teljesen az önfejlesztős vonal lenne... Nem is csoda, hogy az emberek még mindig ott tartanak, hogy igazából mi a szcientológia lényege...

Ellenben szeretnék javítani a házasságomon, az anyagi helyzetemen, a gyerekeimmel való kapcsolatomon, az egészségemen, a munkahelyi kapcsolataimon, csökkenteni az életemben a stresszt, kezelni bármilyen függőséget… és a többi.

Persze ezek sosem lesznek témája az óriásplakátoknak. Egyszerűen azért, mert a szcientológia egyház (az elmúlt több évtizedes tapasztalataim alapján) nem tud segíteni a hozzá fordulóknak ezekben a dolgokban. És ezt látom a szétmenő szcientológus pároknál, a betegeskedő szcientológusoknál, az anyagilag tönkrement vagy küszködő egyháztagoknál, a mindennapi stresszről pedig nem is beszélve, mert ezt igazán könnyű begyűjteni az egyházi vonalain nap mint nap.

Mire jók ezek a plakátok?

Röviden: hogy megmutassa az egyházi adományozóknak, hogy a pénzük „jó helyre” került. Ha hithű szcientológus vagy (elég morbid ez a megfogalmazás, mert a szcientológia pont nem a hitről szólna eredetileg), és sokat adományoztál, akkor melengeti majd a kis szívedet, amikor járkálva a városban itt-ott plakátba botlasz.

Hová visz a link, ami a plakáton szerepel?

Ami kissé humoros az, hogy az egyik böngészőm rögtön az angol nyelvű oldalt jelenítette meg, hiába a magyar URL-cím. Végül átkeveredtem a magyar verziójára. Mi fogad ott? Egy szedett-vetett oldal, ami tele van változó, besikló, eltűnő részletekkel (ami rendesen lassúvá teszi az oldalt), és mielőtt elolvashatnám, már el is tűnik. Ez korábban is jellemző volt a nemzetközi szcientológia oldalakra: nem egy manapság divatos, letisztult oldalra érkeztek a látogatók, hanem egy flash videós borzalomra. Ez lehet, David Miscavige hiperszuper számítógépén jól működött, de az átlag felhasználónál eséllyel nem fog.

Először egy ostoba hirdetés, ami szokás szerint nem szól semmiről (kik vagyunk, mit akarunk, a szcientológia válaszokat ad…) aztán töltsek ki egy személyiség tesztet (nem tudom, hogy egy személyiségteszt hogyan fér bele a nagyon tolt vallási imázsba… az önfejlesztésbe beleférne). Aztán javasolja, hogy menjek be a helyi scientology egyházba, és ismerjem meg az „embereiket”. Picit fura módon van fordítva…

De alatta ott virít azért az, hogy "scientologyistokat"... Ahh...

Azt gondolom – egyébként szakmabeliként – hogy ha ennyi pénzt költünk egy honlap aloldalának hirdetésére, akkor minimum az, hogy tökéletesre csináljuk, és legalább a fordításban következetesek vagyunk.

Apropó, pénzköltés!

Mennyibe kerülhettek ezek a plakátok és ki finanszírozta őket?

Egy frissen megjelent Névszava cikk azt írja, hogy városszerte 160 plakátot helyeztek ki. Ahogy nézem, ezek úgynevezett citylight plakátok, tehát nem a klasszikus óriásplakátok, amiket pl. út mentén látunk, hanem buszmegállókban, tereken található kisebb plakátok.

Utánanéztem, hogy nagyságrendileg mennyibe kerülhettek. Nyilván kaptak mennyiségi kedvezményt. Az ilyen plakátokat általában havonta cserélik, kíváncsi is leszek, hogy mi lesz pár hét múlva, amikor lejár a hónap. Van egy gyártási (nyomdai) költsége és van egy havi bérlési díja az adott plakáthelynek. A bérlés elég változó, mivel függ a forgalomtól is azon a helyen, ahol a plakát ki van helyezve.

Ha egy becslést végzünk, akkor nagyságrendileg 10 milliós költésről van szó…

De ki finanszírozta? Bennfentestől tudom, hogy a budapesti egyház küszködik, még a rezsit is nehezen fizetik ki, a tagok pedig már rendszeresen nem kapnak heti bért; tehát ő biztosan nem tudott ekkora költséget állni.

A cikkben le is írják azt, amit én is gondoltam: a plakátokat a nemzetközi egyház, pontosabban az egyház tagsági (adományozási) szervezete, az IAS pénzelte. IAS: Szcientológusok Nemzetközi Szövetsége. Ez gyakorlatilag az adományozókat fogja össze.

Tehát ez is megerősíti a korábbi gondolatmenetemet: ezek a plakátok valójában a tagoknak és az adományozóknak szólnak, nem pedig profi marketinges akció része.

A szcientológus is ember

A fenti cikk kitér arra, hogy az egyház szóvivője szerint azt akarták megmutatni ezekkel a plakátokkal, hogy a „szcientológus is ember”. Hm. Érdekes egy ilyen mértékű összeget rákölteni arra, hogy bemutassák ezt. És az is érdekes, hogy ezek szerint a szóvivő sem úgy gondolkodik, hogy ez gyakorlatilag egy reklámkampány, hogy minél többen akarjanak bemenni az egyházba tanulni vagy terápiát kapni. Tehát megint csak egy üres – és brutálisan drága – PR kampány, ami az egész egyház maga.